A cigány asszony elmegy a községházára és bejelenti, hogy meghalt az ura.
- A halál oka? - kérdezik.
- Valamilyen nyavalya.
- De, hát ki kezelte?
- Ki más? Csak én.
- És orvosi segítséget nem is vettek igénybe?
- Minek? Meghótt az egyedül is.
Ugyanazon történet 2 ember elmondása alapján:
1) - A kollégiumlakó:
- Éjjel megérkeztem. A klotyóhoz futottam.
Felkapcsoltam a villanyt a WC-ben. Benyitottam, kihánytam magam. Kimentem.
Lekapcsoltam a villanyt.
...2) - A kollégiumlakó lakótársa:
- Éjjel ülök a Wc-n. Valaki lekapcsolja a villanyt.
Benyit. Lehány.
Kimegy. Felkapcsolja a villanyt.
Az állatorvos elmegy a háziorvoshoz.
- Mi a panasza? - kérdezi a doki.
- Nézze, én állatorvos vagyok. Én úgy gyógyítom a betegeimet, hogy nem kérdezek tőlük semmit. Maga erre nem képes?
- Dehogynem - válaszolja az orvos kis gondolkodás után. Szó nélkül megvizsgálja az állatorvost, és átad neki egy receptet.
- Tessék, ezt váltsa be!
- És ez hatni fog?
- Persze. Ha meg nem, akkor legfeljebb elaltatom.
- Hát te meg miért vetted fel az én kabátomat?
- Nem szeretném, ha elázna az öltönyöd.
Kovácsnénak mondja az orvos:
- Asszonyom, a férjének nyugalomra van szüksége. Jót tenne, mondjuk, egy utazás.
- Én utazzam el, vagy a férjem?
- Az mindegy.
A szobafestő először viszi magával a tanoncát gyakorlatra.
- Először fesd be az ablakokat - hangzik az utasítás.
Másfél óra múlva jön a tanonc:
- Kész! A kereteket is befessem?
- Mi az anyós mértékegysége?
- Megakurvaanyja!
- Te mit veszel a feleségednek Karácsonyra?
- Nagy meglepetés lesz, képzeld egy vázát vettem!
- Egy vázát? Hát az nem egy nagy meglepetés!?
- Dehogynem, mert bundára számít!
A családi fényképalbumban Móricka a szülei esküvõi képet nézegeti.
- Anyu, miért voltál fehér ruhában?
- Azért, mert a fehér az öröm és a boldogság színe.
- Akkor már értem, hogy az apu miért van feketében!
