A vak ember nem esik messze a botjától.
Jobb egyszer-kétszer gyávának lenni, mint örökre halottnak.
Egészségügyi okokból nyugdíjaztak. A fõnököm rosszul van tõlem.
A sportolás azoknak való, akik nem elég intelligensek a tévénézéshez.
A nap tök felesleges: csak akkor világít, amikor úgyis világos van.
Nem vagy paraszt, csak éppen ostorral kapcsolod be a TV-t.
A hazug embert könnyebb utolérni, ha sánta.
Két szőke nő beszélget:
- Nálatok sincs melegvíz?
- De van, csak nálunk hideg!
Ha amit látok, az a látvány, amit hallok, az a halvány?
A piacon egy kofa odaszól a szomszédban árusító jóképű, fiatal srácnak:
- Hogy megy a bolt?
- Remekül. Az asszonyok már reggel ölre mennek a tojásaimért.
Öreg néni elmegy az orvoshoz:
- Doktor úr! Hogy is hívják azt a német urat aki otthon mindig eldugja a dolgaimat?
- Alzheimer, Mari néni, Alzheimer...
Benzinkúton egy szőke nő odamegy az egyik kútkezelőhöz:
- Tudna segíteni? A töltő nem ér el a kocsimig.
- Először is álljon közelebb, hölgyem!
Erre a nő közelebb lép és egészen odasimul a férfihez:
- Na, most tudna segíteni?
A srác Westchesterben lakott és az Ithaca College-be járt suliba. Már két éve tervezgeti, hogy randira hív egy lányt (aki szintén Westchesterben lakott és az Ithaca-ba járt), de soha nem volt elég bátorsága. Végül is egy nap összesszedte minden bátorságát, és beszélt a lánnyal. Ő nem ellenezte a dolgot, és megbeszéltek egy szombat esti vacsorát. Péntek este a srác a haverjaival elment megünnepelni a dolgot.
Annyit ittak, mintha alkoholtilalom visszatérésére készültek volna fel. Szombaton nagyon rosszul volt, húszpercenként szaladgált a klotyóra hányni vagy fosni. Néhány órával késöbb a hányást már törölte a programból, de a rendszeres WC látogatást még nem. A randit ennek ellenére nem akarta lemondani, félt, hogy többször nem lenne bátorsága a lényt meghívni.
Így hát találkoztak a Westchesteri állomáson és bevonatoztak New York-ba. Az étteremben már az előétel közben bocsánatot kért, és elviharzott a mellékhelység felé. Ezután az előételt mát megszakítás nélkül végig tudta enni, de a következő fogás közben ismét ki kellett mennie. A desszert alatt ismét késztetést érzett, de nem akarta nevetségessé tenni magát az állandó WC-be rohangálással, így inkább visszatartotta. A dolog pár perc múlva elmúlt, ám ekkor úgy érezte, hogy némi gáznemü anyag készülne távozni belőle. Úgy döntött, hogy szép óvatosan kieregeti ott az asztalnál. Szerencsétlenségére a gázzal együtt némi meglepetés is érkezett.
Na most szarban vagyok - gondolta (és érezte is). Ahelyett, hogy azonnal kiszaladt volna a WC-re, inkább megkapaszkodott a székben és egy kicsit megemelte magát, hogy minnél kevésbé nehezedjen rá az "ajándék csomagra". Ezt a jóga-pozíciót fenttartotta a desszert végéig, és közben erősen gondolkozott, mit tehetne, mielőtt érdekes illatot kezdene árasztani, illetve a nadrág kívülről is megmutatná, hogy mi rejtőzik benne. Igen gyorsan fizetett, és távoztak az étteremből. Úgy ment az utcán, mint egy cowboy. Az állomás felé menet egy bolt mellett haladtak el.
- Nem lenne gond, ha beugranék, és megvenném azt a mellényt, amit már a múlt héten kinéztem magamnak? - kérdezte a lányt.
- OK, legalább én is körülnézek egy kicsit - válaszolt a lány.
Szerencsére a férfi osztály balra volt, a női jobbra. Így hát szétváltak. Hősünk felkapta az első mellényt, ami a kezébe akadt, majd rohant a nadrágokhoz. Kiválasztotta a sajátjához leginkább hasonló nadrágot, majd az egész cuccot odaadta az eladónak. Közben az egyik szeme folyamatosan a lányon volt, (aki a bolt másik felében nézelődött), nehogy az észrevegye, hogy nadrágot is vásárolt. Mivel a mellényt nem akarta megvenni összeszorított szájjal (hátha a barátnője tud 15 méterről is szájról olvasni) odaszólt az eladónak:
- Csak a nadrágot.
- Tessék?
- Csak a nadrágot. (Az egyik szem folyamatosan a barátnőn.)
- Ah. OK.
Fizetett, és a lánnyal együtt elindultak az állomásra. Felszálltak a vonatra, és találtak két szabad széket az egyik kocsi közepén. A srác le sem ült, hanem azonnal távozott a mellékhelység felé. A vonat elindult, ő pedig levette a nadrágját és az alsóját. Az egészet egy golyóvá hajtogatta, majd kidobta az ablakon. Ezután megmosakodott, majd kézbevette az áruházban kapott szatyrot. Kinyitotta, és rádöbbent, hogy a szatyorban csak a mellény van.
- Hogy hívják a lengyel prostituáltat?
- ???
- Lukamér Mitfizetszki.
- Tessék kisfiam, egy rúd szalámi. Edd meg!
- De anyu! Ez majdnem teljesen romlott!
- Kisfiam! A vége jó. És minden jó, ha a vége jó.
