Amerikában népszámlálás van. Az egyik New Yorki külvárosi negyed bérkaszárnyájában megjelenik egy hivatalnok, hogy összeírja az adatokat.
- Mi a férje? - kérdi az egyik lakás tulajdonosnőjétol.
- A férjem 17 évvel ezelőtt meghalt.
A hivatalnok körülnéz a szobában, ahol egész sereg apró gyereket lát.
- Hát ezek kikhez tartoznak?
- Az enyémek.
- Hogy lehet az?
- Úgy, hogy nem én haltam meg, hanem a férjem.
Ahmed nősülni készül. Nagyon tetszik a jövendőbelije, csak egyetlen egy dolog zavarja: igen nagy méretű cipőt hord.
Meg is kérdezi egyszer:
- Kedvesem, miért ilyen nagy a lábad?
- Tudod, sokat jártam a forró homokban...talán azért.
A nászéjszaka után újra egy kérdést tesz fel szíve választottjának:
- Kedvesem, te le is ültél arra a forró homokra?
Akkora paraszt vagy, hogy hozzátok a térerőt is lajtoskocsival hozzák!
- Mi a végtelen? - kérdezi a tanár az iskolában.
Pistike válaszol:
- A világegyetem és a tanév.
- Szomszéd, csak nem emiatt a pici kutya miatt tette ki a táblát, hogy "Harapós kutya"?
- Dehogynem! Legalább legyen valami jelzés, hogy kutya van a háznál, nehogy a betörő rálépjen.
- Jó estét, Jean! Mondja, itthon van a gróf úr?
- Igen.
- A kisasszonnyal?
- Nem! A gróf úr nyal!
- Meg tudná mondani durván mennyi pénz van a bankszámlámon?
- 50.000 bazdmeg!
- Miért nem tudott Noé egy jót horgászni?
- Mert csak két darab kukac volt nála.
Gyónás:
- Atyám, vétkeztem. A háború alatt befogadtam egy zsidót a házamba.
- De fiam, ez nem bűn, hanem hősiesség.
- Igen, de én minden héten beszedtem az ellátás költségeit.
- Hát, fiam, ez már nem olyan pozitív dolog.
- Ezek szerint, akkor mondjam meg neki, hogy vége a háborúnak?
