Egy japán és egy francia utazik egy vasúti kupéban.
Beér a vonat egy alagútba.
- Jah! Csung! Vááá!
Kiér a vonat az alagútból, a francia vérben úszik, a kis japán simogatja a tenyere élét:
- Ez a japán karate.
Újabb alagút.
- Jah! Csung! Vááá!
Kiér a vonat az alagútból, a japán vérben úszik, a francia simogatja a tenyerében lévő eszközt:
- Ez meg a franciakulcs.
- Mibe halt bele a kannibál asszony?
- ???
- Szájára vette a falu.
A kis Pistike most lát először pávát. Egyszer megszólal:
- Nézd, virágzik a tyúk!
Egy elegánsan öltözött férfi az utcán megkérdez egy hegedűtokkal sétáló urat:
- Mondja, hogy jutok el az operába?
- Gyakorlással, sok sok gyakorlással.
- Hogy sikerült a lánya házassága, szomszédasszony?
- Remekül! A férje hagyja pihenni, még a reggelit is ágyba viszi neki, el is mosogat, sőt a múlt héten nercbundát vett a lányomnak!
- Ne mondja! És hogy vált be az új menye?
- Rémes teremtés! Délig heverészik az ágyban, a fiammal készítteti el a reggelit, szegény gyereknek kell mosogatnia, és ami még mindennek a teteje, a múlt héten még nercbundát is kizsarolt magának!
- Hogyan lehet áramerősségmérőből feszültségmérőt csinálni?
- Le kell ejteni, akkor már csak Volt-mérő.
A nyuszika elhatározza, hogy elmegy cseresznyét szedni, de nincs elég hosszú létrája. Hát gondolja elmegy a mókushoz és elkéri az övét. Útközben elgondolkodik:
- Mi van, ha nem is akarja odaadni a létrát? Na mindegy.
Megy tovább a nyuszika, majd megint elgondolkodik:
- Mi van ha pénzt kér érte? Na mindegy.
Így gondolkodik, amikor egyszer csak megérkezik a mókushoz.
Mókus:
- Jó napot, nyuszika!
Nyuszika:
- Tudod mit!? Rohadj meg a létráddal együtt!!!!
Székely és a felesége egy szekéren utaznak.
Egyszercsak nagy vihar támad. Tőlük 100 méterre lecsap a villám. Azt mondja
a székely:
- No-no.
Megint lecsap a villám tőlük 50 méterre. Újra megszólal a székely:
- No-no!
Lecsap a villám ismét, agyoncsapja az asszonyt.
Mondja a székely:
- No, azért!
Három idős hölgy az öregedés nyavajáiról beszélget.
- Gyakran előfordul velem, hogy állok például a hűtőszekrény előtt, egy adag majonézzel a kezemben, és egysezrűen nem emlékszem, vajon most vettem-e ki onnan, vagy most akarom visszatenni – így az első.
A másik idős nő erre ezt mondja:
- Igen, velem is előfordult már, hogy álltam a lépcső közepén, és képtelen voltam rájönni, vajon felfelé, vagy lefelé indultam el.
A harmadik gyorsan mondja:
- Szerencsére nekem nincsenek ilyen problémáim. Ezt le is kopogom… Nahát! Ti is hallottátok? Biztos a postás az, megyek, és megnézem, mit akar.
