Vadászkalandok
Három szenvedélyes vadász beszélget.
- Éppen Afrikában vadásztam - meséli az első - amikor elém ugrott egy oroszlán. Elsütöttem dupla csövű puskám bal csövét, lelőttem vele az oroszlánt. Elsütöttem a jobb csövet, s képzeljétek, a döglött oroszlán szájában a bal szemfogról felpattent a golyó, és agyonlőtt két keselyűt. Az egyik az oroszlán mellé esett jobbról, a másik meg balról.
A második:
- Ez semmi. Én is Afrikában vadásztam, és rám támadt egy felbőszült kafferbivaly. Csak egy csenevész fácska volt a közelben, puskámat hátrahagyva gyorsan felmásztam rá. Igen ám, de a bivaly elkezdte döngetni a fát. Féltem, hogy kidönti, előkaptam hát egy papír zsebkendőt, apró darabokra téptem, leszórtam. A bivaly azt hitte esik a hó, és megfagyott. Így menekültem meg.
Megszólal a harmadik is:
- Én Alaszkában vadásztam. Száz méter mély szakadék zárta el az utamat. Késemmel kiástam egy magasfenyőfa gyökereit, a fa így pont keresztülfeküdt a szakadékon, én pedig rajta egyensújozva elkezdtem áthordani a szerelésemet. Ahogy a fatörzs feléig elértem, láttam, hogy elindul felém szemből egy hatalmas grizzly medve. Gyorsan visszafordultam a medveölő puskámért, de onnan is közeledett egyensúlyozva egy grizzly.
- Na és mi történt?
- Mi történt volna? Megettek.
