Hajótöröttek
Két hajótörött üldögél egy lakatlan szigeten. Azt kérdezi az egyik a másiktól:
- Nem tudja véletlenül, hogy hol vagyunk?
- Nem tudom, nem vagyok idevalósi.
További viccek:
Tűzoltóság
Egy idős nénike betelefonál a tűzoltóságra:
- Kérem, azonnal küldjenek ki valakit, két meztelen biciklis mászik fel az ablakomba!
- Asszonyom, inkább a rendőrséget hívja, megadjuk a számukat!
- Nem-nem, én szándékosan magukat hívtam, egy hosszabb létra kellene!
Ufok a földön
Két ufo lejön a földre az egyik megszólal:
- Te eltévedtünk!!!!!
A másik:
- Dehooogy, ismerem a terepet mint a tenyerem.
- Haveeer!!! Hiszen nincs is tenyered!!!
Ezres
- Katona! Fel tudna váltani egy ezrest?
- Persze, haver.
- Katona, így nem beszélünk egy tiszttel! Szóval fel tudja váltani?
- Nem, uram!
- Édesanyám, mit rakjak a tésztára?-A fedőt
- Édesanyám, mit rakjak a tésztára?
-A fedőt Móriczka, hogy az apádnak is maradjon
Megy a szõke az utcán és rápleccsent...
Megy a szõke az utcán és rápleccsent egy galamb. Ekkor azt mondja:
- Ha nem lett volna nyitva a szám, akkor az arcomra ment volna...
Kérdés
- Azért ez már pimaszság! Elújságolom neked, hogy a feleségem gyereket vár, te meg azt kérded, kitől?
- Jaj, ne haragudj! Azt hittem, tudod.
Ölelés
- Ölelj szorosabban, Jenő!
- Na, tisztázzunk valamit, Matild! Ez most szerelem vagy pankráció?
Az utasok mindig is kíváncsiak voltak a...
Az utasok mindig is kíváncsiak voltak a pilótafülkére, még ha nem is sokat értettek belõle. Egyszer egy nem túl eszes hölgy kívánta megtekinteni a TU-154 kezelõszerveit. Félrehúzta a fülke ajtaját takaró függönyt, és megkérdezte, bejöhet-e egy pillanatra.
- Hölgyem, annak semmi értelme - felelte neki a pilóta.
- Ó, elnézést, nem tudtam, hogy nem lehet - felelte a hölgy, és távozni akart.
- Dehogynem lehet, de csak egy pillanatra bejönni, annak semmi értelme. Belépni és kimenni? Maradjon, nézzen körül.
A nõnek leesett az ejtõernyõs papírtantusz, belépett, majd nézegetni kezdte a navigátor munkahelyét és a mûszerfalon a számtalan mutatót, mûszert.
- És ez, ezt hogy figyelik mind? - kérdezte értetlenül.
- Ááá, nem figyeljük. Igazából ezek nem is mûszerek, csak egy tapéta az üveg mögött. Látja, nem is mozdulnak a mutatók.
- Óóó, értem. Érthetõ, hiszen ennyi mûszerre nem is lehet figyelni.
A nõ ezek után az ablakon nézegetett kifelé. Odakint, mélyen alattunk, zárt felhõtakaró, s úgy nézett ki, mintha állnának. A pilóta meg is kérdezte:
- Ugye, azt akarja kérdezni, hogy mióta állunk?
- Ööö, igen, pont erre gondoltam.
- Hát olyan - ránézett az órájára - nyolc, nyolc és fél perce.
- Micsoda? - csattant fel a kapitány - Nyolc perce vesztegelünk itt? Hát ezért állítottak meg? - elõrehajolt, jobbra-balra nézett, mintha keresne valamit odakint - Nyolc perc, és ezek sehol, hát mondhatom!
- Kik nincsenek sehol?
- Megállított minket a légi irányítás, mert keresztben áthalad egy másik gép, de az meg késik.
A nõ arca felderült:
- Egy másik gép? Hát ezt le kell fényképezni!
Azzal kirohant a pilótafülkébõl, és ujjongva mesélte a többi utasnak, hogy hamarosan egy másik gép fogja keresztezni az útjukat. Abban a pillanatban a jobb oldali ülésekrõl felpattantak az emberek, és tódultak a kameráikkal a bal oldali ablakokhoz. Jó nagy tülekedés lett. A kapitány erre elkezdte a gépet balra dönteni, és beleszólt a mikrofonba:
- Emberek, mit mûvelnek? Felborulunk!
Erre az utasok egymást taposva igyekeztek vissza a helyükre...
