Kisbabák
Két kisbaba beszélget:
- Téged is s**ptat még a mamád?
- Igen, de nagyon nem szeretem.
- Miért, hiszen az nagyszerű dolog!
- Kivéve ha olyan valakivel kell megosztanod a mellét, aki dohányzik...
További viccek:
Még ha csak...
A férj egy hosszabb üzleti útra utazik, de előtte még a felesége felhívja:
- Ne felejts el írni nekem, drágám, még ha az csak egy csekk is!!!
Az amerikai, az orosz és a francia...
Az amerikai, az orosz és a francia szexológus beszélget, mikor felmerül, ki hány szexuális pózt ismer.
Francia: - Én 100-at, én 100-at!
- Nyugi, majd Önt is meghallgatjuk!
Amerikai: - Én bevallom, 5-öt.
Francia: - Én 100-at, én 100-at!
- Nyugi, Önre is sor kerül!
Orosz: - Mifelénk nem ilyen fejlett a szexuális kultúra, én sajnos csak a klasszikus, felül a férfi, alul a nõ pózt ismerem.
Erre a francia: - Én 101-et, én 101-et!
Barát
- Miért van úgy elkenődve a barátod?
- Mert a barátom a Medve sajt.
Két nő találkozik
- Szia Évi! Hogy megváltoztál! Azelőtt szőke voltál, sovány és magas, most meg barna, dundi és alacsony.
- Én nem Évi vagyok, hanem Klári!
- Hogy-hogy? Még a neved is megváltoztattad?
Paraszt bácsi feljön Pestre, és be akar...
Paraszt bácsi feljön Pestre, és be akar menni a kaszinóba játszani, de nem engedik, mert nincsen nyakkendõje. Ekkor odalép hozzá egy jól öltözött figura és így szól:
- Játszani akar? Jöjjön inkább velem, nálunk sokkal többet nyerhet!
A paraszt bácsi rááll a dologra. Bemennek egy pincébe, ahol már bent ül öt hamiskártyás.
- No, öreg! Mit játszunk? Pókert?
- Hát, azt én nem ismerem!
- Talán kanasztát?
- Hát, én olyat se tudok!
- Akkor valami vidékit? Talán snapszert?
- Én sajnos aztatat se ismerem!
- Akkor mit tud játszani?
- Pimpõkét!
A hamiskártyások ugyan nem ismerik a játékot, de a kártya az kártya, hát ráállnak. A paraszt bácsi kioszt mindenkinek egy-egy lapot, megteszik a téteket, majd felfordítja a lapját és bemondja: "pimpõke!". Majd bezsebeli a nyereményt. Így megy ez még jó néhány körön át, mikor az egyik hamiskártyás kitalálta, hogy most majd õ mondja be, hogy pimpõke és visszanyerik a pénzüket. Le is adja a drótot a többieknek, hogy triplázzák meg a téteket. Még a paraszt bácsi elõtt gyorsan felcsapja a lapját, bemondja a pimpõkét, ám mikor a tétekhez nyúlna, a paraszt bácsi megfogja a kezét:
- Nono, fiam!
Felfordítja a lapját és közli:
- Royal pimpõke!
A pap igéje
-Mit csinál a pap,ha összekombinálja a matekot,a nyelvtannal?
-???
-Osztja az igét
Estély
- Érdekes ez az estély! Én például nem is voltam meghíva, de ezt senki nem vette észre, amikor bejöttem.
- Engem sem hívott meg senki.
- Tényleg? És akkor hogy került ide?
- Én vagyok a házigazda.
Csak egy Anya?
Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei hivatalban, a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása.
A nő hezitált, nem tudta, hogyan határozza meg a munkáját.
- Úgy értem, - magyarázta a hivatalnok - van munkája, vagy csak egy...?
- Persze, hogy van munkám! - csattant fel a nő - Anya vagyok.
- Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó! - hangsúlyozta a hivatalnok.
Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg egyszer csak ugyanebbe a szituációba nem kerültem a polgármesteri hivatalban. A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott, hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint: "Hivatali Vallató" vagy "Városi Nyilvántartó".
- Mi a foglalkozása? - kérdezte.
Hogy mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom. Csak úgy kibuktak belőlem a szavak:
- Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén.
A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall. Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat. Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.
- Megkérdezhetem, - kezdte a hivatalnok érdeklődéssel - Pontosan mit csinál ezen a területen?
Hűvösen, minden izgatottság nélkül a hangomban, hallottam magam válaszolni:
- Továbbképző kutatómunkát végzek, laboratóriumban és terepen, (általában úgy mondom, a házban és a házon kívül). A főnökömnek dolgozom, (az Úrnak elsősorban, aztán az egész családnak), szereztem már négy elismerést (mind lány). Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a földön, (akar valaki ellentmondani?) és gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a valósághoz). De a munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier, és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint pusztán a pénz.'
A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a nyomtatványomat, felállt és személyesen kísért az ajtóhoz. Amint ráhajtottam a kocsifelhajtónkra, a csodálatos új karrieremben elmerülve, szaladtak elém a laborasszisztenseim: 13, 7 és 3 évesek. Az emeletről hallottam a gyermekfejlődési programunk új kísérleti modelljét (a 6 hónapos kisbabát), amint egy új hangmintát tesztelt. Úgy éreztem, csapást mértem a bürokráciára! Úgy tűntem fel előttük, mint aki sokkal előkelőbb és nélkülözhetetlenebb az emberiség számára, mint "csak egy másik Anya'.
Anyaság! Micsoda nagyszerű karrier! Különösen, ha egy cím is van az ajtón.
