Kovács a reptéren várja kis Polskijával amerikai rokonát. Megérkezik a vendég, beülnek az autóba, és elindulnak hazafelé. A belvárosban Kovács idegenvezetést tart a rokonnak:
- Ez itt a Parlament, ez meg itt az Erzsébet-híd..., most éppen a Gellért-hegy alatt járunk...
- És most hol vagyunk, egy alagútban? - kérdezi a vendég.
- Nem, egy kamion alatt.
- Anyu, a vendéglőbe beesik az eső?
- Nem, kisfiam.
- Apu mégis nagyon elázott!
Felirat egy nyilvános Wc falán:
Kérem a csikket ne dobja a piszoárba. Mert elázik és rohadt nehéz meggyújtani.
Több férfi hagyná ott a családját, ha tudná, hogyan kell összecsomagolni.
Én nem a cápáktól félek, hanem attól, hogy meg akarnak harapni.
Attól, hogy nem értenek meg, még nem vagy művész!
Napról napra az újdonság varázsával ajándékoz meg az amnézia.
Már majdnem megvettem a "Pozitív gondolkodás előnyei" című könyvet, de aztán arra gondoltam, ugyan, mire lenne ez jó?
Így szólt az Úr Ádámhoz: Íme Éva. Válassz!
Egy pofa belém jött hátulról, mire közöltem vele, hogy szaporodjon és sokasodjon, bár nem ezekkel a szavakkal.
Ha biológussal laksz együtt, jobb, ha nem torkoskodsz a hűtőből.
Nem iszom, nem nőzöm, minden nap hatkor kelek és dolgozom. De mindez megváltozik, ha kikerülök a dutyiból.
Az élet bizonytalan. Kezdjük a desszerttel!
Az élet előttem áll, és nem látok tőle semmit.
Ne vezess túl gyorsan, mert még lemarad az őrangyalod.
A cégnél előadást tart egy szakértő a munka optimalizálásáról. A mondandóját a következő mondattal zárja:
- Amit most elmondtam, csak a munkahelyükön alkalmazzák, soha ne próbálják meg otthon!
Hátulról egy hang:
- Miért?
- Mert veszélyes. Én is kipróbáltam otthon a feleségemen. Észrevettem, hogy reggeli készítés közben mindig külön megy el mindenért a hűtőhöz. Megkérdeztem tőle, nem tudna-e egyszerre több dolgot kivenni.
Hátulról egy közbekiabáló:
- És, gyorsabb lett?
- Hát, igen. Eddig a 20 perc alatt csinált reggelit a feleségem, most 7 perc alatt én...
- Egy óra alatt hét korsó sört hajtottál le. Én még vízbõl sem tudnék ennyit meginni.
- Hát vízbõl én sem.
A nyuszika odamegy a rókalyukhoz és bekiált a rókakölyköknek:
- Anyátok itthon van?
- Nincs.
- Szerencséje mert megkefélném.
Másnap megint arra jár és bekiált:
- Anyátok itthon van?
- Nincs.
- Szerencséje mert megkefélném.
Harmadnap megint arra jár:
- Anyátok itthon van?
Pechjére a rókamama kirobban a lyukból, és elkezdi kergetni. Nyuszika fut, fut de nem bírja lerázni. Hirtelen átugrik két szorosan egymás mellett álló fa között. A rókamama utána, de beszorul. A nyuszika megfordul, megkerüli rókamamát és kajánul vigyorogva így szól:
- Tudod, ha már egyszer megígértem a kölyköknek...
- Jean, meghalt a csora?
- Miért, uram?
- Azért, mert azt olvasom az étlapon, hogy halvacsora.
- Uram, a fél arca már teljesen lesült, a másik meg hófehér! Miért nem fordul meg?
- Nem tehetem, mert csak fél napra váltottam jegyet.
- Óriási szerencsém van a nőkkel!
- Miért?
- Egyik sem akar hozzám jönni feleségül.
