Szörnyű vihar dühöng egy kis székely faluban. Sára nem hajlandó kimenni a kútra vízért, hogy levest főzzön az urának.
Ármin gazda jöve hazafele a kapálásból, és meghökken:
- Nincs ebéd, asszony?
- Csak nem kívánja kend, hogy bőrig ázzak azért a kis meleg ételért?
Az öreg nem szól semmit. Veszi a favödröt, kimegy a kútra, megtölti vízzel, és nyakon önti az asszonyt.
- Megbolondult kend? Miért öntött le? Csurom víz lettem!
- Most már vizes vagy, hát kimehetsz a kútra!
Egyszeri ember megnyeri a lottó főnyereményt, 1 milliárd forintot. Nagy boldogan be is megy a főnökéhez, hogy ő márpedig most felmond, és soha többet nem fog dolgozni. Beér, mire a főnök hívatja.
- Kedves uram, mint már biztosan hallotta, cégünket is elérte a recesszió, és egy olyan jeles munkatárstól is meg kell válnunk, mint amilyen ön. De kap tőlem 10 millió forintot végkielégítésnek.
Emberünk nagy boldogan megy haza. Látja ám, hogy valakik pakolnak ki a lakásából. Jön a szomszéd.
- Kedves szomszéd úr, borzalmas hírem van! A felesége úgy döntött, hogy gyerekestől, anyósostól kiköltözik, és többet soha nem akarják látni magát.
Mire emberünk félrefordul, és elvigyorodik:
- Ha egyszer beindul, akkor nagyon beindul!!!
A tanárnéni azt mondja az órán:
- Gyerekek, mondjatok valamit, ami lehet sarki!
Felszólítja Pistikét:
- Hát lehet a pingvin, mert az a Déli sarkon él.
- Jól van Pistike, jót mondtál!
Móricka majd kiesik a padból, közben halkan mondogatja:
- Közért! Közért! Közért!
A tanárnéni Gáborkát szólítja fel:
- Hát például a fény. Amit az Északi-sarokon néha láthatunk, az a sarki fény.
- Jól van Gáborka, jót mondtál!
Móricka továbbra is jelentkezik, s közben azt mondogatja:
- Közért! Közért! Közért!
A tanérnéni a Móricka mellett ülő Józsikát szólítja fel. Mivel neki nem jut semmi eszébe, bemondja azt, amit Móricka suttog:
- Hát például a közért.
- Jól van Józsika, jót mondtál!
Móricka erre mérges lesz és elordítja magát:
- A k***A…
- Jól van Móricka, jót mondtál!
- Miért repülnek délre a költöző madarak ősszel?
- ???
- Mert gyalog túl hosszú lenne az út.
Az apa elviszi magával tízéves kisfiát a kocsmába.
- Itt van fél deci szilvapálinka, most pedig megiszod...!
A gyerek vonakodik, de az apa szigorú. A srác nagy nehezen megissza, megrázkódik.
- Na, jó? - kérdezi az apa.
- Borzasztó rossz!
- Na látod, az anyád meg azt hiszi, hogy szórakozni járok ide!
Tizenegyedik nap.
Mikor a sötétség kitisztul és én kiérek az alagútból, feltűnt, hogy meg sem vagyok sérülve. Aztán mégiscsak. Lehetséges. Ezért még valaki megfi...
Meghaltam.
Persze egy igazi operátor ezt nem halálként könyveli el, hanem egy kiadós otthon töltött szabadságként. Öt másodperccel később megkapom azt a csekély 15KV-ot a tüdőcsúcsom környékére. (Ezek a kórházi fiúk aztán tudják, mi a buli!)
A POKOLI OPERÁTOR ÉLETBEN VAN!
Három héttel később, mikor már le tudok ülni a fenekemre, visszatérek a konzolhoz. A pihenés jót tett nekem, egyszerűen *nagyszerűen* érzem magam.
Bepótolom lemaradásomat a posták terén, majd értesítem a diákokat, hogy visszatértem, úgy, hogy egy jelzés nélküli karbantartási leállást hajtok végre azzal, hogy belerúgok a reset gombba. (Ezt igazán szeretik).
Felcsapom a mára rendelt kifogást. "Globális felmelegedés" IGEN IGEN IGEN!!
Micsoda fogadtatás!
Hónap vége van, amikor általában az automatikus, levélben figyelmeztető programok elkezdenek csipogni a gazdáiknak. Emiatt visszaállítom a rendszeridőt négy nappal, hogy csend legyen, aztán lecserélem a printerben lévő friss szalagot egy három évesre, amiben lyukak vannak.
Végignézem a saját csigapostámat, és megnézem a Pokoli Operátorok havilapját, a "kill -9"-et, és végigolvasgatom a cikkeket. Van itt egy kis aranyos arról, hogy miként tegyük az OS/2-t lassúvá, unalmassá, de ez nekem tisztára úgy néz ki mint az OS/2 saját installációs utasításai...Na, de sebaj. Átlapozok a PokOp varázsló rovathoz, hogy leadták-e a cikkeimet.
Mindegyik itt van! Még az is, amelyikben arról a C fordítóról írok, amelyik véletlenszerűen sorokat töröl a forráskódból.
A telefon csöng.
"A PC-m képernyője elsötétült!!"
"A hálózati kábel," mondom neki.
"Nem lehet, azt már megnéztem. Mikor bekapcsolom, nem csinál semmit!"
"A hálózati kábel," mondom neki.
"Nem, azt már leellenőriztem, és rendben van. De a billentyűzeten nem villannak fel a fények, meg máshol sem."
"A hálózati kábel," mondom neki.
"Ó, most veszem észre a kábel nincs jól bedugva!"
"A hálózati?" kérdem.
"Igen... bocsánat."
"Sebaj. Legalább rendesen működik?"
"Igen, azt hiszem. És sajnálom, MAGÁNAK volt igaza végig!"
"Persze, mostanában rengeteg ilyen hibával találkozunk, a globális felmelegedés miatt. Véletlenszerűen hőtágulást okoz ugyanis, és ez a szilárd halmazállapotú tárgyakban hőindukált mozgást eredményezhet."
Gondosan figyelek. Semmi. Más szóval: >BUTA MÓD BEKAPCS<
"Bár ezt véglegesen meg tudja javítani." mondom neki.
"Igen, És hogyan?"
"Egyszerűen csak sót kell kicsapni a fém érintkezőkön."
"Ó!" (A BUTA MÓD egyre keményebben érvényesül).
"Csak annyit kell tennie, hogy egy kis folyékony ásványi anyagot kell rá juttatnia. Van magánál oldott ásványi só ugye?"
"Ó, nincsen."
"Oké, sebaj. Csak vegye be azt a kábelt a szájába, ami a PC-be megy és nyalogassa meg. De ne felejtse el megpucolni, hogy ne nyeljen szennyeződést. És a monitort kapcsolja ki!
"Oké, csinálom."
>Fzzzt< >clunk!<
Hallom, ahogy a hallgató a földre esik.
Kár beléjük a szabad kapacitás...
(Fordította: Benő)
Egy öreg Volkswagen kanyarodik a benzinkúthoz. A karosszériája csicsásan telepingálva nagy virágokkal. A benzinkutas derűsen nézi a hippiautót, majd megkérdezi:
- Benzint töltsek, vagy locsoljam meg a virágokat?
A férj és a feleség csúnyán összeveszik. A feleség dühösen azt kérdezi:
- Géza, akkor most mi is van köztünk tulajdonképpen?
Mire a férj:
- Különbség, Margit, különbség.
Van egy tükör, ami arról híres, hogy aki olyat mond előtte, ami nem igaz, azt beszippantja. Három nő - a barna, a fekete és a szőke - versenyzik, hogy ki a legszebb.
Jön a barna nő:
- Én azt gondolom, hogy én vagyok a legszebb.
Szlipp, a tükör beszippantja.
Jön a fekete:
- Én azt gondolom, hogy én vagyok a legszebb.
Szlipp, a tükör beszippantja.
Jön a szőke:
- Én azt gondolom...
Szlipp, a tükör beszippantja.
