1976-ban egy férfi egy amerikai helyi járatot akart eltéríteni.
Nyugodtan ült a helyén, egyszer azonban felugrott, elővett egy pisztolyt és elkapta az egyik utaskísérőt.
"Gyerünk Detroit-ba" - követelte.
"De ez egy detroiti járat" - mondta a stewardess.
"Ó... akkor jó" - mondta a gépeltérítő, és visszaült.
Amerikai turista fotózza Magyarország jellegzetességeit.
Egyszer csal meglát egy kapáló paraszt bácsit, aki egy idő után eldobja a kapát és csinál egy tripla hátra szaltót.Nagyon szeretné filmre venni ezt az érdekes szokást, hát odamegy.
-Bácsi adok száz dollárt ha felvehetem az előbbi produkcióját.
-Nem fiam , nem lehet !
-Kétszáz dollár !
-Nem fiam, nem lehet !
-De bácsi gondolja meg, ötszázat is megadok érte !
-Ide figyeljen fiam ! Nincs z a pénz, hogy még egyszer tökön vágjam magam a kapával !
Az anyós haldoklik az ágyon: - Jaj mindjárt meghalok! A plafonon meg ott van egy pók! Mire a veje: - Mama! Egyszerre csak egy dologra koncentráljon!
Anekdota
Az Osztrák-Magyar Monarchia idejéből. Még a 65-ös években mesélte a 80 éves nagymamám. Most eszembe jutott a kis anekdota története.
Az osztrák császár egy delegációt küld Magyarországra, a karácsony megünneplésére és szegények megajándékozására.
A magyar fogadóbizottságban volt két jó barát, akik mindig kitaláltak valami vicces tettet. Elhatározták, hogy finom magyar borral az ünnepségen jól berúgatják az osztrák urakat. Az egyik mondja a másiknak: - Te leszel, aki mindig teletölti a poharakat. Én meg csak annyit mondok neked: "Herr! Tölts!" Ha kitöltötted, akkor meg te azt mondod: "Herr! Ezt ki kell inni!"
Így is történt.
Amikor a delegáció visszatért Bécsbe, a császár hívatja a vezetőt, hogy beszámoltassa, mi történt Magyarországon.
Császár: - Na fiam, meséld el nekem, mi történt az ünnepségen!
Vezető: - Felséges császárom, minden nagyon szép és jó volt, de történt egy kis baj is. Annyi finom magyar bort ittunk, hogy én mindent elfelejtettem. Én csak arra emlékszem, hogy volt ott két jópofa úr. Az egyiket úgy hívták: Herr Tölcs, a másikat meg: Herr Kikelini.
Tanárnő pontosan, a részletekre ügyelve diktál:
- Rákosi rossz ember, Gerő is rossz ember. Pont. Kádár jó ember.
Móricka mit írtál? - kérdi.
- Rákosi rossz ember, Gerő is rossz ember, pont Kádár jó ember?
- Bevallja, hogy ellopott egy pár cipőt?
- Bevallom, de vegye figyelembe az enyhítő körülményt!
- Mi lenne az?
- A cipő két számmal kisebb volt, mint a lábam.
Három színesbőrű terhes nő beszélget. Mondja az egyik:
- Én azt szeretném, ha a gyerekem fiú lenne. A kisfiúk olyan elevenek, csupa vidámság velük az élet.
Azt mondja a másik:
- Én kislányt szeretnék. Mindenféle édes kis ruhát adnék rá.
A harmadik azt mondja:
- Nekem mindegy, hogy fiú vagy lány, csak fehér bőrű ne legyen!
- Miért? - kérdi a másik kettő meghökkenve.
- Jaj, a fehér gyerekeken egyből meglátszik a kosz!
A szőke nő mondja a barátjának:
- Nagyon kíváncsi vagyok a jövőmre. Szeretnék elmenni egy jósnőhöz, csak nem tudom, hogy tenyérjós, vagy gondolatolvasó legyen-e.
- Szerintem tenyérjós, mert tenyered, az van...
Megjelent egy hirdetés az egyik újság társkereső rovatában:
"Fiatal fekete nőstény férfi társaságot keres, származás nem számít. Csinosnak mondott lány vagyok, aki szeret játszani. Szeretem a hosszú erdei sétákat, szívesen utaznék a terepjáródban, elvihetsz vadászni, kempingezni, horgászni. Gyertyafényes vacsorákon a tenyeredből ennék. Simogass sokat és bánj velem szeretettel. Amikor hazaérsz, az ajtód előtt várlak, csak azt viselem, amit a természet adott. Hívd az 555-555-öt és kérd Daisyt."Ezután 15 ezer férfi találta magát abban a helyzetben, hogy az Atlantai Állatvédőkkel beszél telefonon egy 8 hetes Labradorról.
