Azt mondja McRomlik a szomszédjának:
- Olyan pesszimista alakot, mint Sam én még életemben nem láttam.
- Ugyan miért?
- Tegnap talált egy kétpennys érmét a templom előtt és még most is azon morog, hogy csak ő tud ilyen kevés pénzt találni.
Brezsnyev beszédet mond a Vörös téren.
Egyszer csak valaki rálõ, ám a lövés célt téveszt.
A rendõrség percek alatt elfogja a merénylõt, és megkezdõdik a vallatás:
- Neve?
- Ivan Ivanovics.
- Foglalkozása?
- Sportlövész.
- Sportlövész? Akkor hogyhogy nem tudta eltalálni.
- Hát mégis hogy a francba célozzak úgy, ha állandóan lökdösnek közben, hogy: "Lõje már le! Lõje már le!"
- Mi a működésképtelen WIFI?
- AlkalmatLAN. :)
Sztálin az 50-es években meglátogat egy vidéki tanyán élő családot, ahol a szülőkön kívül hat gyerek lakik.
- Ugye Borisz elvtárs, mind a hat gyerek jó kommunista? - kérdi Sztálin.
- Igen Sztálin elvtárs, kivéve a kis Ivánt. Ő már tud olvasni.
- Miért nincs a vonaton bástya?
- ???
- Mert a vonat nem vár.
- Mi az a fagyi?
- Fapaci.
Grófné a cselédlánynak:
- Liza, mielőtt feltálalja a sült malacot, ne feledkezzen meg az almáról a szájában és a csokor petrezselyemről a fülekben!
Liza:
- De asszonyom, akkor minden vendég azt hiszi hogy meghibbantam! Hogy fogok így kinézni?
A szőke, mint nagy rejtvényfejtő, egyszer megnyeri a fődíjat: egy nyugat-európai utazást.
Hazaérve így számol be a családjának:
- Képzeljétek, ez a Párizs olyan hely, ahol még az utcaseprők is franciául beszélnek!
Egy egyetemista srác meghívja ebédre az anyját az albérletbe, ahol lakik.
Az ebédnél ott van a fiú lakótársa is, egy gyönyörű lány. Az anya folyton a lányt figyeli, és gyanítja, hogy valami viszonyuk is lehet.
Amikor vége az ebédnek már egész biztos benne, hogy több van közöttük mint egyszerű szobatársi kapcsolat. A srác szinte olvas anyja gondolataiban:
- Hidd el anya, tudom mire gondolsz, de nincs közöttünk a világon semmi, mi csak lakótársak vagyunk! Nemsokára a lány gyanakvóan megy a sráchoz:
- Egy hete, mióta az anyád itt járt, nem találom az ezüst merőkanalat!
- Nem tudom elhinni, hogy ő lett volna, de azért most írok neki egy levelet, csak hogy biztos legyek benne. Így a fiú leül az asztalhoz és írja a levelet:
"Kedves Anya! Nem mondom, hogy te vitted volna el az ezüst merőkanalat a lakásunkból, és azt sem mondom, hogy nem te voltál. De tény, hogy hiányzik azóta, hogy te itt jártál ebédelni."
Néhány napra rá megérkezik az anyja válasza:
"Kedves Fiam! Nem mondom, hogy te lefeküdtél azzal a lánnyal, de azt sem mondom, hogy nem.
De tény, hogy ha ő a saját ágyában aludna, akkor mostanra már régen megtalálta volna azt a merőkanalat.
Anyád"
