Megtörtént eset:
Egyszer FBI ügynökök szálltak meg egy San Diego-i pszichiátriai klinikát (elmegyógyintézetet), mivel egy biztosítási csalás ügyében nyomoztak. Néhány óra múlva, miután átnéztek néhány ezer kartotékot, a néhány tucat ügynök megéhezett. A nyomozást vezető ügynök felhívott egy helybeli pizzafutár szolgálatot, hogy rendeljen egy gyors vacsorát az embereinek. A következő beszélgetést az FBI rögzítette, mivel biztonsági okokból lehallgatták a klinika telefonjait:
Ügynök: Üdvözlöm! Szeretnék rendelni 19 nagy pizzát és 3 karton üdítőt.
Pizzás: Igen, és hová kéri a szállítást?
Ügynök: Itt vagyunk az elmegyógyintézetben.
Pizzás: Az elmegyógyintézetben?
Ügynök: Igen. Én egy FBI ügynök vagyok.
Pizzás: Ön egy FBI ügynök?
Ügynök: Pontosan. Ugyanúgy, mint a többiek is idebent.
Pizzás: És mindannyian az elmegyógyintézetben vannak?
Ügynök: Pontosan. Még annyit szeretnék mondani, hogy a pizzákat nem tudják a főbejáraton behozni, mert az zárva van. Meg kell hogy kerüljék az épületet és a hátsó kapun jöjjenek be.
Pizzás: És azt mondja, mindannyian FBI ügynökök?
Ügynök: Természetesen. Mikorra tudják szállítani?
Pizzás: Tehát az elmegyógyintézetben mindenki FBI ügynök?
Ügynök: Igen. Itt vagyunk egész nap, aztán nagyon megéheztünk.
Pizzás: És hogy tudják kifizetni a számlát?
Ügynök: A többiekkel összedobtuk a pénzt.
Pizzás: És mindannyian FBI ügynökök?
Ügynök: Igen.
Pizzás: És van fegyverük is?
Ügynök: Persze. Akkor megjegyezte, hogy a hátsó kapun kell bejönniük? A főbejárat be van zárva.
Pizzás: B.... meg, arra aztán várhattok!
További viccek:
- Ki az abszolút kicsi?
- Aki sámlira áll, hogy elérje a zuhany alatt a vizet.
80 éve öregember elvesz egy 19 éves csajt. Nászéjszaka, az öreg felmutatja 3 ujját.
- Ez azt jelenti, hogy 3x fogjuk csinálni? - kérdezi az ifjú ara.
- Nem, ez azt jelenti, hogy választhatsz!
Egy apa elvitte a négyéves kisfiát az állatkertbe, ahol a gyereknek a páva tetszett a legjobban, amikor szétterítette a farktollait.
Otthon a kisfiú elmesélte anyukájának:
- Képzeld anya, láttam egy gyönyörű karácsonyfát kijönni egy tyúkból.
A taxiutas rá akar gyújtani, de nincs gyufája. Ráüt a sofőr vállára, aki rémülten felordít, majd elszürkülve fordul hátra.
- Sajnálom, hogy megijesztettem - mondja az utas.
A sofőr magyarázkodik:
- Tudja, most csak kisegítek. Rendszerint halottaskocsit vezetek.
Amerikában egy férfit bíróság elé állítanak házi készítésű whiskey árusításáért. A tárgyaláson az ügyvéd felállítja vádlottat és az esküdtekhez fordul:
- Nos, hölgyeim és uraim, nézzék csak jól meg az ügyfelelmet. Tényleg úgy néz ki, mint aki képes eladni a whiskey-t, ha van neki otthon?
- Mire gondolnak a nők szeretkezés közben?
- A tini: "Remélem nem leszek terhes."
- A szerető: "Remélem vesz nekem egy nercbundát."
- A feleség: "Át kéne festeni a mennyezetet."
A rohadt életbe, erre igazán nem számítottam! Egész más tárgyra gondoltam, amikor mondták, hogy ZH lesz ebből az anyagrészből. Ezért kértem el a Maffia füzetét?
Még jó, hogy bele sem néztem. Legalább menne el mögülem ez a pribék! Mit áll itt?
Pont engem kellett kipécéznie? És ezeket a kérdéseket utálom a legjobban!
Egy idegen szó. Mert ha magyarul lenne, tán még meg is érteném. De így? Azt hittem, műszaki főiskolán vagyok, nem pedig nyelvtanfolyamon. Legalább tudnék én is egy két idegen szót! Akkor visszavághatnék. Akkor aztán javíthatnák a dolgozatomat.
Na végre! Eloldalgott ez a smasszer. Pssz! Pssz! Mutasd! ... Nekem nem kell több két mondatnál. Két mondatból akár tízet is csinálok. Megváltoztatom a szórendet, rokonértelmű szavakat vezetek be. Tíz mondat jó nagy betűkkel egy oldal is lehet.
Az már szemre is szép. Abból már csak összejön egy bélás. Kösz, megvan.
Most átmegyünk nyelvészbe.
A fenébe! Hisz ez majdnem ugyanaz, mint amit az előző félévben kaptam vizsgán, de melyik tárgyból is?
Emlékszem, két kérdést adtak, egyiket sem tudtam. De szerencsére sikerült alkalmaznom az egyik zseniális módszeremet, mely már többször is bevált. A hapsi mind a nyolcunknak fejből adta a kérdést, ráadásul egyszerre. Aztán gondolkodhattunk rajta, majd aki készen lett, kiment elmondani. Tizenhat kérdés. Utolsónak mentem, akkor már úgysem emlékezett, mit adott nekem. Már én sem emlékeztem, milyen kérdést kaptam, nem hogy a vizsgáztató.
Amit tudtam, azt leírtam egy lapra és hozzákreáltam két kérdést. Csakhogy az egyiket pont az előttem lévő kezdte mondani. Az utolsó előtti vizsgázó. Ez feltűnő lett volna.
Két egyforma feladatot nem adnak. Gyorsan elővettem egy új papírt, s átmásoltam a még fel nem használt kérdést és választ.
Hiába gondolkodtam, nem bírtam még egy kérdést feltenni magamnak. Maximum azt, hogy mi a fenét keresek én itt? Hát a nyarat. De ezzel nem arattam volna nagy sikert.
Én következtem. Az első tétel ragyogóan ment. Csak úgy dobálóztam a rokonértelmű szavakkal. A másodikat elfelejtettem. Illetve nem értettem pontosan. Sebaj! Kaptam egy másikat. Amit most itt feltudnék használni, ha akkor odafigyeltem volna a válaszra. Mert azt nem én mondtam, hanem aki kérdezte. Így volt fair. A saját kérdésemre én válaszoltam, a vizsgáztató kérdésére a vizsgáztató.
Kaptam egy kettest. Ez már se nem osztott, se nem szorzott. Ösztöndíjat akkor sem kaptam volna, ha egyszerre három ötöst ír be. Egyet a megjelenésért, mert azt is kéne ám értékelni. Kettőt meg azért, mert elhoztam az indexet.
Nézd a hülye strébert! Lebukott, kivágják! Úgy kell neki! Ennek a csillagos hatos sem elég! Emlékszem, egyszer matekból hármast akartak adni neki. De ő nem fogadta el. Inkább kérte, hogy írják be az egyest majd jön legközelebb. Legközelebb kérés nélkül kirúgták. Harmadszor ment le kettesre. Tudom, ott voltam mindegyik alkalommal.
Most is már három lapot teleírt, én a negyedével is meg lennék elégedve, s most kezd el puskázni.
Egész tisztességesen teleírtam az oldalt.
Az orvos odamegy a beteghez:
- Van egy jó és egy rossz hírem! Melyikkel kezdjem?
- A rosszal.
- A rossz hír az, hogy az egészséges lábát vágtuk le.
- És mi a jó hír?
- A másik lába szépen gyógyul.
