Ajándék
Szent este összeül a család és az ajándékokat bontogatják...
Az anyós sértődötten felkiált:
- Jaj micsoda szégyen! Egy csomag vattát kaptam.
Mire a veje:
- Hát nem azt mondta kedves mama, hogy fülbevalót kér?!
További viccek:
Sörözés közben
McDonald a déli sörözésnél a pub-ban kérdezi a barátjától:
- Mi az, nem voltál tegnap a templomban?
- Dehogynem!
- Akkor úgy látszik nem vettelek észre.
- Nem is csodálom. Én gyűjtöttem az adományokat.
A POKOLI OPERÁTOR NAPLÓJA
Tizenhárom + kettő + x. nap.
Visszatértem Angliából, és újra a régi birodalmamban járok, hogy rendszergazdaként dolgozzak. Ezzel a poszttal sajna az jár, hogy reggel kilenctől este ötig kell dolgoznom. Elég fura. De egyáltalán nem tetszik.
Lemegyek a gépterembe, hogy megnézzem kedvenc gépeimet, de mivel már nem én vagyok az operátor, nincs belépési engedélyem. Fel is hívom a jelenlegi viperátort. Felveszi.
Rossz jel.
"Bejuthatnék a gépterembe?" kérdem, tisztelettudóan.
"Hááát..." habozik "...mit akar tenni?"
Határozatlan. Egyre rosszabb. Egyenesen ki kellett volna vágnia a farbát, hogy az a nap, mikor egy felhasználó be fog jutni az ő géptermébe, az az a nap lesz, amikor őt dobozba teszik és felszáll a nagy Égi Gépterembe, hogy találkozzon a Legfőbb Operátorral.
"Csak szeretnék egy pillantást vetni a gépeimre."
"Um, hát nem szoktunk senkit beengedni ide, hacsak nem vészhelyzetben." nyögdécseli.
Medve anyám! Mintha bocsánatot akarna kérni! Nem bírom tovább, ezért gyorsan elmenekülök. Bocsánatkérően utánamszól és ez felfordítja a gyomrom.
Látom, hogy elpocsékolnak valamit, amit évek gondos munkájával építettem fel. Esztelen pusztítás folyik a szemem előtt!
Nem hagyhatom, hogy így legyen vége. Valamit tennem kell...
Visszatérek a szobámba és magamhoz ragadom a borítékot, amit nyugdíjazásom boldog napjaira tettem félre.
Átfésülöm azt a néhány papírt, fotót, diktafon szalagot, míg meg nem találom amit keresek. A fénykép egy kicsit fakó, egy kicsit homályos, de az alakok még mindig felismerhetők rajta.
"Igen?" A Nagy Főnök maga veszi fel a kagylót.
"Jónapot, Simon vagyok a gépterem mellől. Azt hiszem van itt valami nálam, ami a magáé."
"MICSODA?!?!?"
"Egy fénykép. Egy a huszonnégyből."
"MIRŐL BESZÉL? ELFOGLALT EMBER VAGYOK - NE PAZAROLJA AZ IDŐMET, JÓ?"
"Nos, ez egy fotó, amin néhány nőnemű barátjával látható, amint éppen mintha valami fura dolgot művelnének."
"Ó, tényleg, kíváncsi voltam hová tűnhetett. Remélem be tudja tenni egy borítékba, hogy feladja nekem..."
"Hát, azt nem hinném..."
"Biztos hamisítvány. Honnan a pokolból tudna maga ilyet szerezni?"
"Az irodájából. Egyik éjjel nyitva hagyta az ajtaját."
"Ki van zárva, az ajtómat elektromosan zárom minden este."
"Számítógéppel?..."
"Ó. Mit akar?"
"Az új operátorokat."
"Oké. Ki vannak rúgva."
"NE! Akkor majd másikakat vesz fel, ami még rosszabb is lehet!"
"Akkor mit akar?"
"KIKÉPEZNI ŐKET!"
----------------------------------
Egy pár nap múlva megkezdődik a kiképzés. Sajnos csak egyet kezelhetek, mert a másik megszökött, mikor hallotta, hogy én akarok vele beszélni. Na mindegy, egy is jobb a semminél.
Az alapoktól kezdjük.
"Oké, akkor ugorjunk bele. Mit gondolsz a felhasználókról?"
"Részemről okék, azt hiszem," válaszolja.
"OKÉK?"
"Hát néha tudnak fájni, az biztos."
"Néha?"
"Hát elég sokszor..."
"Elég sokszor?"
"RENDBEN! MINDIG! ÚTÁLOM ŐKET, ÚTÁLOM! MINDIG IDETELEFONÁLNAK, HELYET KÖVETELNEK MAGUKNAK, VAGY BE AKARNAK JELENTKEZNI, VINNYOGNAK AZON AZ UNDORITÓ HANGJUKON, HOGY LASSÚ A GÉP. UTÁLOM ŐKET!!!!"
"Na ez az. Ugye. Látod, tudtad te a választ. Második kérdés. Mit csinálunk a felhasználóknak?"
"Amit akarnak?"
"Nem,"
"Amit mi gondolunk, hogy ők akarnak?"
"Nem,"
"Amit mi akarunk?"
"Nem,"
"NEM TUDOM!!"
"Látom. Nos, mi semmit nem csinálunk a felhasználókNAK. Mi csak a felhsaználókKAL csinálunk dolgokat. Finom csak a különbség, de lényeges. Na most akkor, mit csinálunk mi a felhasználókKAL?"
"Amit akarunk?"
"Pontosan. És miért tesszük azt?"
"Mert megérdemlik?"
"Nem..."
"Hogy meggyőzzük őket, hogy ne hívjanak?"
"Ismét nem. Azért csináljuk, mert ez nekünk jól esik. És meg tudjuk úszni."
"Ó! Lehet, hogy igazad van?"
"Én TUDOM, hogy igazam van. És ha nincs is, akkor is NEKEM van igazam, mert én vagyok az Operátor. Ennyi! Ha erre a mondatra emlékezni fogsz, akkor nincs az a dolog, amit ne tudnál megoldani. És most az utolsó kérdés. Mit csinálunk pontosan a felhasználókkal?"
"Letöröljük a dolgaikat, tönkretesszük a mentéseiket, elolvassuk a leveleiket..."
"Nem nem ügynökpalántám, ez csak bagatell. Nekünk össze kell törnünk őket.
Mi értelme, ha letörlöd a dolgait, ha soha nem használja? Mi értelme, ha a privát levelezését elolvasod, ha nem mondod el a dolgait se a barátainak se a rokonainak. Minek tönkretenni a mentést, ha nincs rá szüksége? Nem, nem. Össze kell törni őket. Rá kell jönniük, hogy ők csak egyszerű birkák, akikről mi tudjuk, hogy azok."
"Értem."
"Persze. Na én most elmegyek, és meg ne lássam magamat mégegyszer itt!"
"Köszönöm uram."
"Uram?"
"Ja! Na tűnés a géptermemből!!"
"Ez az, ezt már szeretem!"
Az átok elmúlt.
"Ó" szól utánam az operátor, "nem emlékszem, hogy hogyan nézett ki a mentésed. Nem ez a szalag az, ami itt van a lemágnesezőn?"
>HMMMMMMMMM<
AAAAAGH!
(Fordította: Benő)
Szülők otthon
- Gyerekek, mindenki mondjon neveket, hogy a szüleitek hogy szólítják egymást otthon.
Pistike jelentkezik:
- Tanító néni kérem, az én anyukám azt szokta mondani a apukámnak, hogy drágám.
- Nagyon jó, Pistike, kapsz egy piros pontot.
Józsika is jelentkezik:
- Tanító néni kérem, az én apukám azt szokta mondani az anyukámnak, hogy édesem.
- Nagyon jó, Józsika, kapsz egy piros pontot.
Móricka is jelentkezik:
- Tantó néni kérem, gyümölcsnév lehet?
- Hát persze, Móricka.
- Hát csak mert apukám mindig azt mondja anyukámra, hogy "te ringló!"
Ritka könyvek
A ritka könyvek gyűjtője összefut egy férfival, aki elmondja neki, hogy épp most dobott ki egy régi, szakadt Bibliát, ami ősidők óta ott porosodott a háza padlásán.
- Valami Guten ... vagy kicsoda nyomtatta ki.
- Csak nem Guttenberg? - kérdezi a könyvgyűjtő elképedve.
- Hisz akkor maga a legritkább könyvek egyikét dobta a szemétbe! Egy Guttenberg bibliát a minap árvereztek el 8 millió dollárért!
- Na, hát az enyém egy centet sem ért volna - mondja nagy nyugodtan az ember. Valami Luther Márton ugyanis összefirkálta az elejét.
Spekuláns
Egy spekuláns és egy bróker sétál a parkban. A bróker meglát egy nagy kupac kutyaszart.
- Te, ha megeszed, fizetek neked százmillió dollárt!
Hűha, 100 millió nem kevés... valahogy legyűri.
Mennek tovább. Most a spekuláns lát meg egy kupacot kutyaszart:
- Figyelj, ha te is megeszed, én is fizetek neked 100 milliót!
100 millió sok pénz, ezért ő is megeszi.
Mennek tovább. Egyszer csak homlokára csap a spekuláns:
- Látod, milyen hülyék vagyunk? Megettünk két kupac kutyaszart és nem kerestünk semmit!
Mire a bróker:
- Na igen, de közben kétszázmilliós forgalmat csináltunk!
54 éves
Kedves Feleségem!
El kell ismerned, hogy 54 éves vagy, és vannak bizonyos igényeim, amit már nem tudsz kielégíteni.
Egyébiránt meg vagyok veled elégedve, mint feleséggel, és őszintén remélem, hogy nem fog megsérteni az, ha megtudod, hogy mire ezt a levelet megkapod én már a Grand Hotelben leszek a 18 éves tanársegédemmel. Éjfél előtt otthon vagyok.
Férjed.
Mire a hotelbe ér, a következő fax várja:
Kedves Férjem!
Te is 54 éves vagy, és mire ezt a levelet megkapod addigra én már a Breakwater Hotelben leszek a 18 éves úszómesterrel.
Mivel kiváló matematikus vagy, így könnyen beláthatod, hogy a 18 az 54-ben sokkal többször megvan mint az 54 a 18-ban.
Feleséged.
Vaksi
Béla nyalja Tündét a padon.
Tünde: - Béla vedd le a szemüvegedet, mert nagyon nyom!
2 perc múlva.
Tünde: - Béla! Inkább mégis húzd vissza a szemüveged!
Béla: - De, miért?
Tünde: - Azért, mert már a padot nyalod!
Chuck Norris Egyszer átakart sétálni a Vörös
Chuck Norris Egyszer átakart sétálni a Vörös - tengeren! Erre Szétnyilt!
