Takács úr a feleségével és az anyósával nyaral Jeruzsálemben. Egyik nap az anyósa hirtelen belázasodik, és meghal. Egy temetkezési vállalkozó felajánlja, hogy helyben eltemetik az elhunytat.
- Nem, köszönöm, inkább hazaszállíttatjuk – hárítja el az ajánlatot a férfi.
- De miért? Nagyon szép ceremóniát tudunk szervezni – próbálkozik a temetkezési vállalkozó.
- Nézze, uram! Itt most az anyósomról van szó… kétezer éve eltemettek itt egy fiatalembert, aki három nap múlva feltámadt. Nem akarok kockáztatni…

- Milyen volt az utazás?
- Á, borzalmas, egész végig esett az eső.
- Azért egész jól lebarnultál!
- Csak a rozsdától van.

A hajó, melyen a skót cég egyik alkalmazottja utazik, zátonyra fut. Kétnapi veszteglés után a skót táviratozik a főnökének:
- Két napja vesztegel a hajó. Mit tegyek?
Hamarosan visszajön a válasz:
- Sürgősen vegye ki a szabadságát, a hajó zátonyra futásától kezdve!

A nyári szabadságunk idején szinte körberepültük a fél világot, több országot is meglátogattunk egy hónap alatt. Az egyik túránk közben egyszer csak így szólt a feleségem:
- Csak én érzem úgy, hogy összezsugorodott a világ?
- Ugyan, drágám, - mondtam neki - szó sincs erről, csak fordítva nézel a távcsövedbe!

A szerelmi életem egy tragédia. Akkor voltam utoljára nőben, amikor meglátogattam a New Yorki Szabadságszobrot...
- Ismeretlen

Két öreg beszélget:
- Mondd csak, jársz még az örömtanyára? - kérdezi az egyik.
- Persze, de augusztusban szünetet tartok.
- Miért?
- Mert olyankor szabadságon van az a kedves kidobólegény, aki felvisz a lépcsőn a lányokhoz.