A költő a barátnőjével sétál a parkban.
- Milyen szép a naplemente... - áradozik a barátnő. Mire a költő:
- Kuss. Nem akarok most munkáról beszélni.

Nyolcadik nap

Az asztalomnál ülök, mint rendesen, mikor egy felhasználó telefonál.
"Hello, Számítógépterem, Simon vagyok, mit segíthetek?" mondom.
"Nem tudok bejelentkezni!" nyögi kétségbeesetten egy felhasználó.
"Mi is a loginneve, kérem?" kérdem tőle.
Megadja. "Nem gond, mindjárt megnézem."
"Semmi baj, csak egy rosszul megírt login fájl. Már meg is csináltam, akár már be is léphet."
"Jé, köszönöm!"
"Semmi gond, mihamarabbi viszonthallásra!"
MI EZ??? kérdezhetik maguktól. Talán a pokoli operátor megtért? Megőrült?
Netán szerelmes?
Nem, nem. Egyik sem. A pokoli operátor tevékenységét naplófájlba irányítják. És ha már ez történik, akkor én is be vagyok poloskázva. Tehát, amíg meg nem találom a bogarat, addig kedves vagyok. Nem tart sokáig. Ezt én mondom...
Aha! Egyet találtam a telefonkagylóban. Alapvető. De tudom, hogy a főnök egy trükkös fazon, ezért tovább keresek. Igen! Egy a telefon alján, és egy a billentyűzeten. Ideje egy kis kávéfröcskölésnek. Elég nagy adagnak kell lennie, ezért az egész kávés edényt idehozom, és egy szemtanúra várok. A rendszergazda jön be.
"Hol van a nyomtatásom?" kérdi savanyúan - biztos mérges, hogy még nem kompromittáltam magam. Oké, bűnös azonosítva. Mint azt a pokoli operátor (azaz én) kimondja, "nincs a világon akkora probléma, amit ne lehetne megoldani egy felhasználó kiölésével, a fájljaik letörlésével, loginjuk megszüntetésével, valamint a VALÓDI keresetük adóhatósághoz való bejelentésével."
Kihúzom a nyomtatását a kávé alól, ahová tettem, és naná, hogy a kávé végigfröccsen a telefonon és a billentyűzeten, amik valahogy egymásra keveredtek.
"Hoppacsek..." mondom, rémülettel arcomon. A rendszergazda arca elárulja, hogy okfejtésem helytálló volt.
"Ne hidd, hogy ezzel megúsztad!" röffen rám, és elrobog.
Átkapcsolok a hálózati figyelőre, és nézem, hogy mi jön ki az ürge PC-éjből.
Aha! Egy kis feljegyzés arról, hogy engem felfüggesszenek épp igyekszik a diri lézerprinterére. Teszek egy-két változtatást bele, majd engedem tovább. Gyorsan még elindítom egyik kis programkámat, amire a nagy gép összepiszkítja magát.
Később, miközben a rendszer bootol, letörlöm azt a csúnya kis naplófájlt.
Ezután átmegyek a kommunikációs részlegbe, és rákapcsolódom a főnök irodájában lévő RS232-es csatimra. Csodálatos, hogy milyen könnyen le lehet hallgatni embereket, ha már egyszer adatkábel megy be az irodájukba...

Igazgató: "Biztos benne?"
RendszerGazda: "PERSZE!"
I: "Nem akarja meggondolni magát?"
R: "SOHA!"
I: "Rendben, akkor faxolom a személyügyiseknek..."
R: "CSODÁLATOS!!"

Két perc múlva a rendszergazda begörög hozzám, mosolyogva.
"Hát, azt hiszem hiányozni fogsz nekünk, Simon..." mondja, eltelve magától.
"Ó!" mondom neki, édesen, csöpögve a kedvességtől "És hová megy?"
"Nem Simon," vigyorogja az arcomba "TE fogsz elmenni."
"ELŐLÉPTETÉS!" kiáltok fel "Végre megírta azt a levelet a főnöknek, amiben talpnyaló vén banditának hívja, és hogy kilép a cégtől?"
"Nem..."
"Biztos benne? Pedig sokkal jobban hangzik, mint az, amit a kirúgásomról írt..."
"T..." Kerekednek el a szemei.
Mintha egy fókát csapkodnék halálra egy fürdőkefével. Odarohan, hogy leállítsa a faxot, de mivel most rúgták ki, >clicky clicky< a kártyája nem működik többé.
Amatőrök...
A telefon csöng. Ugyanaz a fickó, aki az előbb.
"Most már be tudok jelentkezni, de kifogytam a helyből."
"Egy pill, mindjárt megnézem."

>clicccky<

rm -r * ....

(Fordította: Benő)

Drágám!
Szeretlek téged, mint a marha a lóherét. Szeretem kancsal és mélabús szemed, szeretem füled, mely válladon lebeg. Szeretem hajad, mert korpás és deres, szeretem lábad , mely térdig viszeres.TE ÁLNOK! Búcsút intettél felém, eperoham üldöz éjek-éjjelén. Szeretlek én, mint virslit a kutya , ha mással látlak megüt a guta. A szerelem olyan, mint a felmosódézsa, s te benne úszkálsz mint egy varangyos béka. Szabad-e szeretnem orrod piciny lyukát, melyen a kamion röhögve fut át? Ha Nap lennék, csak Rád sütnék , ha bolond lennék hozzád mennék! Kelt levelem kovász nélkül, hogy vagy drágám nálam nélkül?
Csókollak százszor, de nem most, majd máskor. Csókollak összevissza, ha nem tetszik küld vissza! Nevem a bélyeg alatt. A bélyeg???...... a postán maradt!!!

Egy fiatal lány dorgálja a barátját:
- Azt hiszed nem tudom, hogy egyszerre több lányt is bolondítasz?
- Tévedsz, szerelmem, csakis téged.

Egy gazdag családból származó lány férjhez ment gyermekkori szerelméhez, és hazaérkeztek a nászútról. A lány érkezés után azonnal felhívja az anyját. A mama kedvesen érdeklődik:
- Na mesélj, drágám, milyen volt a nászút!
- Minden nagyon szép volt, olyan romantikus. De miután hazajöttünk, Béla szörnyű ronda szavakat kezdett használni! El sem tudod képzelni! Anyukám, vissza akarok menni hozzád!
- Nyugodj meg, kicsim. A férjed mellett kell maradnod. Majd minden rendbejön. Mégis miket mondott?
- Jaj, ha te azt tudnád! Annyira felzaklatott! Kérlek, gyere értem és vigyél haza!
- Na de mégis, mit mondott, amivel így felbosszantott téged?
- Olyanokat, hogy mosás, főzés, takarítás...
- Szegény kicsikém! Várj, azonnal jövök!

- Drágám, mi úgy élünk mint a galambok!
- Olyan szerelmesen?
- Nem! Olyan odúban!