Egy nő a 30. születésnapjához közeledve rémülten veszi észre a tükörben, hogy megjelent egy-két ősz szál a hajában. Kétségbeesve mutatja a férjének:
- Te láttad már ezt?
Mire a férj:
- Mit? A ráncaidat?

Két szomszéd beszélget:
- Figyeljen csak, szomszéd! Mikor is van a születésnapja?
- Aztán miért kérdezi?
- Meg szeretném ajándékozni egy szép függönnyel az ablakára, hogy ne kelljen látnom, amit a meztelen feleségével művel.
- Aha… És a maga születésnapja mikor van?
- Hát azt miért kérdi, szomszéd?
- Megajándékoznám egy szemüveggel, hogy lássa kié is az a feleség, akit a lakásomban lát…

József Attila megírja a Születésnapomra című versét a kávéházban, majd rendel egy kávét:

- Kérek egy kávét, de olyan fekete legyen, mint a 32!
- Mi az a 32?
- Hát a korom...

Az amik kiképeznek egy katonát, szupertitkos diverzáns akciók végrehajtására. Át is dobják a ruszkikhoz, hogy ott aztán, a "beolvadás" után szabotázs akciókat hajthasson végre. A katona fedőneve: Szergej.
Szergej beilleszkedik az új környezetbe, s minden tekintetben tökéletes kiképzésének köszönhetően még túl is szárnyalja az oroszokat.
Az első héten, kiképzés Szibériában, röpködnek a mínuszok, de Szergej fogvacogás nélkül, akár ingujjban is remek teljesítményt nyújt. A gyakorlat után hívatja a parancsnok.
- Parancsára, ezredes elvtárs!
- Szergej! Te nagyon bírod a hideget, de valamiért úgy érzem, nem vagy közénk való. Na mindegy. Lelépni!
A következő hónapban, kimenőt kapnak, hogy egy kis mulatozással vezessék le a kemény katonaélet fáradalmait. Folyik a vodka üvegszámra, részeg, alkoholmérgezéstől ájult katonák mindenütt, de Szergej csak issza a nedűt, mintha víz volna. A mulatozás utáni napon, ismét hívatja a parancsnok Szergejt.
- Parancsára, ezredes elvtárs!
- Szergej! Azt már tudjuk, hogy bírod a hideget. Most már azt is tudom, hogy úgy bírod a vodkát, akár csak jómagam, ifjúkoromban, de valahogy még is az az érzésem, nem vagy közénk való. Lelépni!
Néhány hét múlva bált rendeznek Lenin elvtárs születésnapjának tiszteletére. Hogy a mulatság még nagyobb legyen, táncversenyt rendeznek. Járják a katonák, járják, míg a fáradtságtól össze nem esnek, de Szergej, mintha csak könnyű sétán lenne a Vörös-téren, járja és ropja a bál végéig. A bál utáni reggelen, hívatja ismét a parancsnok.
- Parancsára, ezredes elvtárs!
- Szergej! Te nagyon bírod a hideget! Iszod a vodkát, mint jómagam, ifjúkoromban. Úgy járod a táncot, hogy senki nem érhet a nyomodba, de nem vagy közénk való, most már biztosan tudom.
- De hát miért nem, ezredes elvtárs?
- Azért Szergej, mert fekete vagy.

Nemrég vettem anyámnak egy CD-lejátszót és néhány CD-t a születésnapjára. Nagyon örült az ajándéknak, a kazettás magnója már úgyis tönkrement.
Másnap felhívtam telefonon:
- Na, milyen az új CD-lejátszód?
- Nagyszerű! Egész nap Máté Pétert hallgattam.
- Az egész lemezt?
- Nem, csak az egyik oldalát.

Nagypapának a 85-ik születésnapjára a nagyon nagy család ősszejön és ünneplik az öreget. Esznek, isznak, mulatoznak, dalolnak, majd egyszer csak az öregnek elkezdenek a könnyei csorogni. Mellette ül a legkedvesebb menye, aki megkérdezi az öreget:
- De drága Papa, miért sír, nem látja, hogy mennyire szereti itt mindenki magát?
- De látom kedves lányom, és éppen az jutott eszembe, hogy mi lesz velem, ha Ti már nem lesztek?