- Ez még a kopasznak is hajmeresztő!
- Egyél tehénszart ? tízmillió légy nem tévedhet!
- Ki sokat beszél, vagy sokat tud, vagy sokat hazudik.
- Emberek! Valaki elvesztette a kézigránátját!
- Minden kijárat, egyben bejárat valahová.
- Márpedig itt rend lesz! - szólt a nagymama, és berúgta a szart az ágy alá.
- Ma nem fagyott le a Windows! Vannak még csodák!
- Emberek, ne féljetek! Tegnap megettük az utolsó kannibált is!
- Én már az előző életemben sem hittem a reinkarnációban.
- Az élet előttem áll, és nem látok tőle semmit?
- A csapatmunka legnagyobb előnye: mindig van kire fogni a hibákat.
- Az autó benzinnel megy, nem jogosítvánnyal!
- Lassan járj!...Így tovább tart, míg valahová elérsz.
- Az ismétlés a tudás anyja! Az ismétlés a tudás anyja! Az ismétlés a tudás anyja! Az ismétlés?

- Apu, a Nagypapa autószerelő?
- Nem, kisfiam!
- Akkor miért fekszik a busz alatt?

Tisztelt Temetkezési Vállalat!

Nem vagyok egy panaszkodó típus, de ami tegnap történt, az egyszerűen felháborító!!!
Először is: nem a kijelölt ravatalozóba irányítottak bennünket,s veterán anyánk helyett félórán keresztül sirattunk egy öngyilkos prostituáltat! Ezután egy órán keresztül sírtunk halott nélkül, ugyanis valaki helyett tévedésből eltemették az anyánkat! Halott nélkül ugyebár nincs temetés, így aztán kiásták, s bár kissé sarasan, de felravatalozták! Ezt követően a gyászzenét összecserélték a Boney M. együttes "Bahama mama" című számával. Az unokák táncra perdültek a ravatalozóban úgy kellett lefogni őket...
A szónok még így is késve érkezett, s nem elég, hogy raccsolt, ráadásul a búcsúbeszédeket is összecserélte, s arról a bácsiról beszélt, aki helyett tévedésből eltemették az anyánkat.
A gyászoló tömeg könnyezett. . . a röhögéstől, mikor anyánkról ilyeneket mondott: "...fiatal korától kezdve pödörte kackiás bajuszát..."
Olyan unokákat sorolt föl, akikről nem is tudtunk, s anyánk négy szép lányáról beszélt, közben pedig hatan vannak, s valamennyien fiúk. Aztán végre elindultunk a sír felé. Sietni kellett, mert késésben voltunk, így aztán úgy robogott a halottat szállító kocsi, hogy csak futva tudtuk követni!
A fiatalabbaknak izomlázuk lett, az idősebbek csak akkor értek oda a sírhoz, mikor már indultunk visszafelé. A kocogó gyászmenetünket keresztezte egy egyházi temetés menete,s az úttörők összekavarodtak a ministránsokkal.
Ekkor még azt hittük, külön szerencse, hogy egymás mellé esett a két sír, mert legalább nem kallódtak el a gyerekek. A kocsiról leemelték a koporsót, s a feneke egyetlen reccsenéssel kiszakadt. Igaz, azonnal visszakalapálták három szöggel, de a sírásó minden második ütésnél az ujját találta el, s úgy káromkodott, hogy a szomszéd sírnál elájult a pap. A két sírnál egyszerre beszélt a pap és a szónok, s képzeletben hol a mennyben jártunk, hol a Pártközpontban.

Tisztelettel: Z. Vilmos


Válaszlevél:

Tisztelt Z. Vilmos!

Köszönjük panaszos levelét! Igazán jólestek sorai! Önnek mindenben igaza van! Sajnos még sok apró kis hiba akad a temetéseinknél!
Reméljük azonban, hogy mire Önre sor kerül, már hiba nélkül temetkezünk, s Önnek nem lesz majd semmi kifogása velünk szemben! Bízva a mielőbbi találkozásban...

Tisztelettel : a Temetkezési Vállalat

A repülőgépen egymás mellé kerül egy öreg néni és egy fiatal férfi. A néni tűársalgást kezdeményez, majd egy órán át mutogatja az unokái fényképét. Hirtelen észbekap, és így szól a férfihez:
- Jaj, most veszem észre, hogy eddig csak én beszéltem! Most mondjon már maga is valamit! Mi a véleménye az unokáimról?

Egy ügyvéd egy gazdag férfi végrendeletét olvassa fel a hozzátartozók jelenlétében:
"Az én drága feleségemnek, Rose-nak, aki annyi éven át hű társam volt, adom a házat és két millió dollárt.
A lányomnak, Jessicának, aki ápolt, míg beteg voltam és gondoskodott a cégről, hagyom a jahtot, a céget és egymillió dollárt.
És végül az unokaöcsémnek, Dan-nek, aki mindig vitázott velem, és sosem kedvelt, és aki azt hiszi, hogy meg sem említem őt... Nos, tévedtél, Dan! Neked üzenem, hogy: Isten veled!"

Az édesanya belép kislánya szobájába. A szoba üres, az ágyon egy boríték hever. A legrosszabbtól tartva felbontja a borítékot és a következőket olvassa:

Drága Édesanyám!

Sajnálom, hogy ezúton kell közölnöm, hogy elmentem hazulról legújabb kedvesemmel. Ő egy igazi szerelem, látnod kéne, mily kedves ..
Ez azonban, drága Édesanyám, nem minden. Terhes vagyok, és Abdul azt mondja, hogy majd gyönyörű életet élünk sivatagi vándortörzsével. Ő sok-sok gyereket
szeretne, nekem is ez az álmom. S mivel rájöttem, hogy a marihuana voltaképpen hasznos, füvet fogok termeszteni barátaink számára is, ne szenvedjenek oly nagyon, amikor fogytán a koksz meg a heroin. Azalatt bízom benne, hogy a tudomány felfedezi az AIDS gyógyszerét, már csak
azért is, hogy Abdul jobban érezze magát, hisz annyira megérdemli!

Édesanyám, ne aggódj, hiszen már 13 éves vagyok, tudok magamról gondoskodni. Remélem, hamarosan meg tudlak látogatni, hogy megismerkedhess a kedves unokákkal.
Szerető lányod.
p.s.
Amit írtam, baromság. A szomszédban vagyok. Csak azt akartam mondani, hogy vannak az életben rosszabb dolgok, mint az éjjeliszekrényen található év végi bizonyítvány.

Szerető lányod.