A vádlott kezében egy baseball ütővel jelenik meg a bíróságon.
- Mit akar ezzel? - kérdi a bíró a baseball ütő felé nézve.
- Kérem, az idézésben az állt, hogy a védelemről magamnak kell gondoskodnom.

Egy ember meghal, felkerül a Menyország kapujába. Ketten már álldogálnak előtte, beáll ő is a sorba. Kijön egy angyal és megszólal:
- Tudják, nagyon sokan vagyunk idefenn, ezért Szent Péter kitalálta, hogy csak a gazdagabb elhunytakat engedi be.
Előlép az első várakozó:
- Én színész vagyok, és az elmúlt egy évben 1 millió dollárt kerestem!
- Jó, akkor gyere be - mondja az angyal.
Előlép a második:
- Én ügyvéd vagyok, tavaly 150000 dollárt kerestem!
- Kerülj beljebb - mondja az angyal.
- Én tavaly mindössze 8000 dollárt kerestem - mondja szomorúan a harmadik.
- Ó te szegény - mondja az angyal - és mit tanítottál?

Kedves Télapó!

Azzal a kéréssel fordulok Hozzád, jó volna, ha a karácsonyi ajándékot újra Te hoznád, mint kiskoromban. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy az az újítás, miszerint az ajándékvásárlást a szüleimre és egyéb rokonaimra bíztad, nem vált be. Ezek sóherek kérlek szépen. Már tavaly is akartam Neked írni, amikor azt a színesceruza-készletet kaptam, hogy itt valami nem stimmel. Merthogy eredetileg villanyvonatot kértem. Na már most, lehet, hogy a villanyt egy l-el írtam, a vonatot meg egy t-vel, pedig múlt idő, de ez egyik sem akkora hiba, hogy színes ceruzának olvassák tévedésből. Itt csak szándékosságot tudok feltételezni. Márpedig előre megfontolt szándékkal színes ceruzát venni karácsonyra, hát enyhén szólva nem stílusos. Akkor se, ha a magatartásom esetenként kívánnivalót hagy maga után. (A pokolba kívánnak néha ugyanis.) Gondoltam is, hogy beszólok az ősöknek, aztán úgy döntöttem, adok még egy esélyt. De amikor tegnap a szekrény mélyén az apám gatyái mögé rejtve megtaláltam a mesekönyvet a távirányítású versenyautó helyett, betelt a pohár. Ez már tendenciózus, ha érted, mire gondolok. Persze az ember nem szívesen panaszkodik az őseire. Végül is ők hozták a világra. (Apás szülés volt.) De hogy a hátrányos helyzetű Norbi is Batmant tudjon kapni, én meg csak ceruzát, hát ez olyan helyzet, amit nem akarok tovább színezni. Norbi egyébként azért hátrányos helyzetű, mert az apukája híres ügyvéd, aki minimálbéren van bejelentve, de szerencsére kapnak rendszeres önkormányzati segélyt. Az én őseim viszont bérből és fizetésből élősködnek a nemzet testén. Ezért előnyös helyzetűnek számítok. Jogilag. Anyukám azt mondja, azért lesz csak mesekönyv az ajándék, mert karácsonyra kishúgit hoz a Télapó. Nem tudom, hogy Neked szóltak-e erről a projektről, de amilyen szerencsétlenek, elképzelhető, hogy Te tudod meg legutoljára. Felvetném, hogy nem ártana néhány napot csúsztatni az átadás-átvételt, mert ha a húgi csak jövőre érkezne, kapásból 40 ezer forinttal többet érne...

- Maga ügyvéd?
- Igen.
- És van ügye?
- Nincs.
- Akkor maga ügyetlen?
- De volt egy ügyem!
- Akkor maga együgyű!
- De azt is elvették.
- Tudom már! Maga ügyefogyott!

Gyilkossági ügyben véd az ügyvéd egy embert. Nagyon úgy néz ki, hogy a védence a tettes, de az áldozat holtteste nem került elő, így nem bizonyítható a tett.
Hogy megnyerje az esküdteket, az ügyvéd kieszel egy trükköt:
- Tisztelt Esküdtszék! Hogy bebizonyítsam védencem ártatlanságát, az úgynevezett áldozat egy percen belül azon az ajtón belép, és tisztázza az ügyet!
Valamennyi esküdt odanéz, várnak, de semmi sem történik.
- Nos, tisztelt Bíróság, azt hiszem, ez elég jó példa volt! Gondolják el: önök mindannyian odanéztek az ajtóra, várták, hogy belépjen rajta az, akit állítólag védencem gyilkolt meg. Ez azt bizonyítja, hogy a lelkük mélyén tudják: nem történt gyilkosság!
Az esküdtek láthatóan zavarodottan mennek tanácskozni, majd visszajönnek, és kimondják:
- Bűnös!
Az ügyvéd zavartan kérdi:
- De hát mindannyian odanéztek az ajtóra, nem?
- Igen, mi mindannyian odanéztünk - mondja az egyik esküdt. - A védence viszont nem!

Az jogi egyetemen első nap bemegy a dékán a frissen felvett tanulókhoz beszédet tartani. Amikor befejezte a mondandóját, még hozzáteszi:
- És, uraim, soha ne felejtsék el, azzal, hogy mi ügyvédeket nevelünk önökből, életeket mentünk!
Nagy csend az előadóteremben, majd hátulról megszólal egy bátortalan hang:
- Elnézést uram, de hogyan mentenek ezzel életeket?
- Úgy, fiam, hogy az orvosi egyetemeket megmentjük az idiótáktól!