Élt egyszer egy ikerpár, Joe és John. Joe-nak volt egy öreg, roskadozó hajója.

Egy nap aztán az történt, hogy Joe hajója elsüllyedt, egy gonosz véletlen folytán John felesége pedig ugyanezen a nap halt meg.

Pár nap múlva egy idős hölgy érkezett látogatóba, azonban összekeverte őket és így szólt Joe-hoz:
- Sajnálattal hallottam, hogy ilyen nagy veszteség érte. Őszinte részvétem!
Joe kicsit csodálkozott, de aztán rájött, hogy biztos a hajójára gondol a hölgy. Ezért így szólt:
- Á, a francba, igazából már úgyis elegem volt belőle. Egy öreg, korhadt vacak volt már, rég meg kellett volna szabadulnom tőle. Már nagyon rogyadozott a hátsó része, és tisztára halszagú volt. Egyfolytában szivárgott, ami nem is csoda, hiszen a hátsó felében egy nagy repedés, az elején meg egy nagy lyuk volt. Ahányszor csak használtam, ez a lyuk mindig csak egyre nagyobb lett, és gondolhatja, hogy folyt ott a lé! Sejtettem, hogy vége lesz, amikor bérbeadtam annak pár vidám fickónak, akik bulizni akartak rajta. Én figyelmeztettem őket, hogy szegény már nincs túl jó állapotban, de nem érdekelte őket, és mindannyian rámásztak. Asszonyom? Mi történt? A francba, nem elájult?!

Az újdonsült apuka kirohan a szülőszobából az összegyűlt rokonsághoz:
- Ikreink születtek!
- És kire hasonlítanak? - kérdezi az anyja.
- Egymásra! - feleli az apa.

Ikreket szül az ifiasszony. Apjuk bevezeti az újszülöttekhez a kiskamasz Mártont, s büszkén mutat a csecsemőkre. Marci alaposan szemügyre veszi a piciket és azt mondja:
- Édesapám! Ezt a kis kanyit tartsuk meg...!

Egy sziámi ikerpár fennhangon beszélget a teremben:
A tanárnő rájuk kiált:
- Legyetek csendben, mert szétültetlek benneteket!

- Kié ez a hármas iker, Kovács úr? Csak nem a maga gyerekei?
- De még mennyire hogy az enyémek!
- Hát nem azt mondta még tavaly ilyenkor, hogy az a fogamzásgátló a legkorszerűbb, amit a neje szed?
- Az is. Ez a három itt csak a mellékhatás.

Tömött buszon utazunk kétéves kislányommal. A gyerek nyűgös, így megígérem neki, hogy mesélek.
- Jóóó! - sikítozik, és felcsillan a szeme. - Azt mondd, amelyikben a kurta farkú malac kúr!

Az üzletközpont egyik boltjában hatéves egypetéjű iker unokahúgaimat lenyűgözte a számukra elérhető magasságban elhelyezett sok színes hajpánt és csatt. Egyiket a másik után próbálták fel, de hamarosan csalódottan állapították meg, hogy nincs tükör, amiben megnézhetnék magukat. Végül egyikük ráadott az ikertestvérére egy ugyanolyan csillogó hajpántot, amilyet már a saját fejére is föltett. Aztán azt mondta:
- Maradj nyugton, hadd lássam, hogy áll nekem.

Fiatal kolléganőm húga még óvodás volt, amikor a tűzoltóság oktatást tartott az oviban. A bemutató után a tűzoltó feltette a következő kérdést:
- Gyerekek, mit csináltok, ha ég a kabátotok?
Megszólalt az egyik kisfiú:
- Nem veszem fel!

Oviban volt a csoportunkban egy nagyon aranyos fekete hajú fiú, akibe minden lány szerelmes volt. Egyszer a kisfiú rosszul lett és kidobta a taccsot a teremben, erre a lányok háromnegyede odarohant hozzá, hogy "Úristen, drágám, meggyógyítalak!" Persze jött aztán az óvónéni... Egy másik kisfiú kissé irigykedve nézte az Ádikát, hogy minden kislány ott van mellette és hogy babusgatják, míg végül megszólalt:
- Kati néni, én is akarok hányni!


Kisgyerek koromban szüleim nem káromkodtak, de amikor valami igazán bosszantó dolog történt, kicsúszott a szájukon egy "b***za meg a jegesmedve!" Alig tudtam még beszélni, Anyukámmal mindenféle dolog nevét gyakoroltuk, képekről kellett felismernem az állatokat, ilyesmi.
Mentünk szépen sorba:"Lizsáf, szisza, kuta..." majd mikor a jegesmaci képét megláttam, boldogan felkiáltottam: "Battameg!" (szüleim nagy örömére).

Templomunkban áldozáskor a gyerekek nemcsak kenyeret kapnak, hanem egy kis bort is. Istentisztelet után a pap félrehívott, hogy hétéves fiamról beszéljen velem.
- Kérem, szóljon Jánosnak - mondta szelíden -, hogy a bor után mindig áment kell mondani, nem azt, hogy "hű, de finom!"