A repülőtéri váróban a beszállásnál megszólít egy elegáns hölgy egy papot:
- Atyám, ne haragudjon, de szeretnék kérni öntől valamit. Vettem ezt a kis szőrtelenítő gépet, nagyon drága volt, és félek, hogy elkobozzák tőlem a vámosok. Nem tenné meg, hogy eldugja a ruhája alá?
- De, lányom, tudod, hogy én nem hazudhatok.
- Semmi baj nem lesz, higyje el. Önnek olyan becsületes arca van, hogy nem is fognak kérdezni semmit.
Rendben, a pap elrejti a kis gépet a ruhája alá. Amikor a vámvizsgálatnál rá kerül a sor, megkérdezik tőle:
- Van valami elvámolnivalója?
- A fejemtől a derekamig nincsen.
- Na és derékon alul? - kérdezi meglepődve a vámos.
- Nos, hogy őszinte legyek, van ott egy szerkezet, ami nőknek való, de még nem használta senki.
A vámosok erre nagyot nevettek.
- Jól van, jöhet a következő utas!

Albert Einsteint sokszor hívták mindenféle fogadásokra, ebédekre, ahol beszédet kellett mondania. Mivel a laboratóriumi munkát többre becsülte az ilyen eseményeknél, egyszer a sofőrjének elpanaszolta, hogy mennyire fárasztja a sok fölösleges beszéd. A sofőr némi gondolkodás után felajánlotta, - mivel ő is számtalanszor hallotta már főnöke beszédeit - hogy majd ő megtartja a beszédet. Mivel a sofőr nagyon hasonlított rá, Einstein nevetett egy nagyot és igent mondott. Zakót és fejfedőt cseréltek és a sofőr megtartotta a beszédet. Néhányan kérdeztek is, de ezekre is kiválóan megfelelt. Ám ekkor felállt egy professzor és kérdezett valami igazán bonyolultat. Ám a sofőr nem esett kétségbe, hidegen ránézett a kérdezőre, majd azt mondta:
- Uram, a kérdése annyira primitív, hogy a sofőrömet kérem meg arra, válaszoljon rá...

Egy fiatalember a városba költözik és beáll egy nagyáruházba eladónak.
- Van valami tapasztalata ezen a téren?
- Persze, én ne tudnék eladni?
A manager gondolja, na majd meglátjuk, de tetszett neki az önbizalma.
Az első nap végén megkérdi tőle:
- Na, hány vevője volt ma?
- Csak egy.
- Egy? A többi eladó átlaga napi 20-30! Na és mennyi volt a bevétele?
- 210.325 dollár 65 cent.
- Mennyi??? Mit adott el?
- Először eladtam neki egy pecahorgot. Aztán egy nagyobbat. A végén egy egész horgászfelszerelést. Aztán kérdeztem, hová akar menni horgászni? Ő fel akart az északi partra. Erre azt tanácsoltam, hogy oda jobb lesz egy vitorlás is. Erre elmentünk az osztályra, és vett egy duplamotoros Seawind-et. De nem volt biztos benne, hogy a Civic-je el tudja vontatni. Lementünk a szalonba és eladtam neki egy Pajero-t 4 kerékmeghajtással.
- Maga azt akarja mondani, hogy az ember csak egy horgot akart és maga végül eladott neki egy hajót meg egy autót?
- Hááát, nem egészen... ő valójában egy csomag tamponért jött be... Erre mondtam neki, ha már a hétvége így el van szúrva, elmehetne inkább horgászni.

Tisztelt Temetkezési Vállalat!

Nem vagyok egy panaszkodó típus, de ami tegnap történt, az egyszerűen felháborító!!!
Először is: nem a kijelölt ravatalozóba irányítottak bennünket,s veterán anyánk helyett félórán keresztül sirattunk egy öngyilkos prostituáltat! Ezután egy órán keresztül sírtunk halott nélkül, ugyanis valaki helyett tévedésből eltemették az anyánkat! Halott nélkül ugyebár nincs temetés, így aztán kiásták, s bár kissé sarasan, de felravatalozták! Ezt követően a gyászzenét összecserélték a Boney M. együttes "Bahama mama" című számával. Az unokák táncra perdültek a ravatalozóban úgy kellett lefogni őket...
A szónok még így is késve érkezett, s nem elég, hogy raccsolt, ráadásul a búcsúbeszédeket is összecserélte, s arról a bácsiról beszélt, aki helyett tévedésből eltemették az anyánkat.
A gyászoló tömeg könnyezett. . . a röhögéstől, mikor anyánkról ilyeneket mondott: "...fiatal korától kezdve pödörte kackiás bajuszát..."
Olyan unokákat sorolt föl, akikről nem is tudtunk, s anyánk négy szép lányáról beszélt, közben pedig hatan vannak, s valamennyien fiúk. Aztán végre elindultunk a sír felé. Sietni kellett, mert késésben voltunk, így aztán úgy robogott a halottat szállító kocsi, hogy csak futva tudtuk követni!
A fiatalabbaknak izomlázuk lett, az idősebbek csak akkor értek oda a sírhoz, mikor már indultunk visszafelé. A kocogó gyászmenetünket keresztezte egy egyházi temetés menete,s az úttörők összekavarodtak a ministránsokkal.
Ekkor még azt hittük, külön szerencse, hogy egymás mellé esett a két sír, mert legalább nem kallódtak el a gyerekek. A kocsiról leemelték a koporsót, s a feneke egyetlen reccsenéssel kiszakadt. Igaz, azonnal visszakalapálták három szöggel, de a sírásó minden második ütésnél az ujját találta el, s úgy káromkodott, hogy a szomszéd sírnál elájult a pap. A két sírnál egyszerre beszélt a pap és a szónok, s képzeletben hol a mennyben jártunk, hol a Pártközpontban.

Tisztelettel: Z. Vilmos


Válaszlevél:

Tisztelt Z. Vilmos!

Köszönjük panaszos levelét! Igazán jólestek sorai! Önnek mindenben igaza van! Sajnos még sok apró kis hiba akad a temetéseinknél!
Reméljük azonban, hogy mire Önre sor kerül, már hiba nélkül temetkezünk, s Önnek nem lesz majd semmi kifogása velünk szemben! Bízva a mielőbbi találkozásban...

Tisztelettel : a Temetkezési Vállalat

A faluban 3 vénember elhatározza, hogy csigagyűjtőversenyt rendez.
OK. Szétszélednek, majd negyed óra múlva találkoznak. Kérdezik egymástól, hogy ki mennyit fogott.
Gyula bácsi: 4 db.
Pisti bácsi: 2 db.
Kérdezik Jani bácsit:
- Te mennyit fogtál?
- Olyan sok volt előttem, de mire lehajoltam, az összes huss, mint a villám eltűnt.

A biró lefúj egy vitatható szabálytalanságot, mire az egyik játékos dühösen odakiált:
- Bíró sporttárs, maga vak?
- Mit mondott ? - kérdez vissza a bíró mérgesen.
Erre a játékos elszörnyűlködik:
- Jézusom, ez süket is!