Hogyan legyünk sikeresek munkahelyünkön?

1. Sose közlekedj a munkahelyeden dosszié nélkül. Az olyan dolgozó, aki üres kézzel megy valahová, úgy néz ki, mintha kávézni indulna. Aki újságot visz magával, az meg valószínűleg a mosdóba tart. Összefoglalva: ha mindig iratokkal közlekedsz, olyan benyomást keltesz, mint aki maradéktalanul kihasználja a munkaidejét.
2. Használd a számítógéped az elfoglaltság jelzésére. Ha a gép előtt ülsz, és nyomogatod a billentyűket, roppant gondos munkaerőnek tűnsz. Intézheted a személyes levelezésedet, számolhatod az adódat, csinálhatsz bármit. Ha a főnököd esetleg mégis gyanút fogna, akkor nyugodtan mondhatod neki, hogy egy új programot próbálgatsz, így megspórolva a cégnek a tetemes betanítási költséget. Vagyis: nem lógós vagy, hanem egy szorgalmas önképző. Ajánld fel bátran, hogy bemutatod a tudásodat neki, meglátod, nem fogja elárulni a tudatlanságát.
3. Rendetlen asztal. A csúcsvezetés megengedheti magának, hogy teljesen üresen hagyja az asztalát, de a fennmaradó többségnek létfontosságú, hogy az asztal zsúfoltságával is bizonyítsa kemény munkatempóját. Hagyj hatalmas dossziéhegyeket mindenfelé az asztalodon. Az átlagos szemlélő számára a tavalyi dokumentumok ugyanolyan jók, mint a frissek.
4. Sose válaszolj a hangüzenetekre egyből. Az emberek nem semmiségek miatt szoktak üzenetet hagyni - mindig azt akarják, hogy csinálj meg nekik valamit! Ilyenkor időzítsd a válaszodat arra az időre, amikor az illető valószínűleg éppen ebédelni ment. Ezzel azt a látszatot kelted, hogy te ilyenkor is keményen dolgozol, viszont mentesülsz a feladat elvégzésének terhe alól, mivel valószínűleg más utat választ a probléma megoldására. Ilyenkor hallod majd a legédesebb üzenetet a rögzítődön: "Felejtsd el az előző üzenetem, már megoldottam."
Az se rossz megoldás, ha hagyod betelni a hangpostádat. Ha ez túl hosszú idő alatt történne csak meg, hagyj magadnak üzeneteket. Ekkor az illető egy "Sajnos a postafiók megtelt" üzenetet fog kapni, így nem erőlteti a dolgot.

A Michael család egy kis farmon él Kanadában az amerikai határ mellett. A birtokuk már évtizedek óta vita tárgyát képezi a két ország kormánya között. Nem tudnak megegyezni, hogy hová is tartozik. Michael nagymama már betöltötte a 90-et, vele él a farmon egy fia és az unokái. Egyszer levelet kapnak a kanadai kormánytól. A családfő felolvassa és beszámol a nagymamának:
- Az áll a levélben, hogy a kormány elismeri, hogy ez a terület az USÁ-hoz tartozik, mi pedig ezt elfogadhatjuk, vagy fellebbezhetünk. Mit szólsz ehhez, nagyi?
- Naná, hogy elfogadjuk! Azonnal válaszoljatok a levélre! Nem bírok ki még több zord kanadai telet.

Honnan tudod, hogy itt az ideje diétázni?

1. Amikor táncolsz, a zenekar elkezd ugrálni.
2. Az orvos megállapítja, hogy megfertőződtél a húsevő vírussal, és van még hátra 22 éved.
3. Az aszpirinre majonézt teszel.
4. A jogosítványodra ezt írták: a fotó a túloldalon folytatódik.
5. Amikor az állatkertben sétálsz, az elefánt mogyorót dobál neked.
6. Ha köröz a rendőrség, a fényképed körbeéri a hirdetőoszlopokat.
7. Azt hiszed, hogy kanállal a szádban születtél.
8. Pénzért árulhatnád az árnyékodat.
9. A vércsoportod Rh-agu.
10. Előre be kell jelentkezned, mielőtt ellátogatsz egy nyilvános helyre.

Ernest Shackleton 1912-es antarktiszi expedíciója előtt ezzel a reklámmal keresett társakat:
"Egy veszélyes utazáshoz keresek férfiakat. Alacsony munkabér, harapós hideg, hosszú hónapok a teljes sötétségben, állandó veszély, a biztonságos visszatérés kérdéses. Sikeres visszatérés esetén a hírnév és a dicsőség garantált."

Ha napjainkban egy reklámügynökségen keresztül adná fel ezt a hirdetést, az valahogy így nézne ki:
"Egy kalandos utazáshoz keresünk résztvevőket. Alacsony útiköltség, gyönyörű látnivalók, mókás éjszakák, jégszobor kiállítások megtekintése. Ingyenes utazási biztosítással! Kerüljön Ön is a magazinok címlapjára!"

James McNeil Whistler festő egyszer megmutatta egy frissen elkészült alkotását Mark Twainnek. Az író alaposan szemügyre vette a festményt, megvizsgálta minden szögből, Whistler pedig türelmesen várta a véleményét. Twain közel hajolt a képhez, tett egy törlő mozdulatot a kezével és azt mondta:
- Ha neked lennék, én eltávolítanám ezt a felhőt innen.
Mire a festő:
- Vigyázz, még nem száradt meg a festék!
- Semmi baj, kesztyűben vagyok.

Egy filozófia professzor az elöadását úgy kezdte, hogy fogott egy konzerv-üveget és feltöltötte kb. 5 cm átméröjü kövekkel. Rákérdezett, hogy ugye tele van az üveg. Igen - volt a válasz.
Ezután elövett egy dobozt, tele apró kaviccsal, és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van.
A professzor ezután elövett egy dobozt homokkal és azt kezdte betölteni az üvegbe. Természetesen a homok minden kis rést kitöltött. "És most" - mondta a prof, "vegyék észre, hogy ez az önök élete.
A kövek a fontos dolgok - a családod, a partnered, az egészséged, a gyerekeid - ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna. A kavicsok azok a dolgok, amik még számítanak, mint a munkád, a házad, az autód. A homok, az összes többi. Az apróságok. Ha a homokot töltöd be elöször, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idödet és eregiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amik igazán fontosak számodra. Fordíts figyelmet azokra a dolgokra, amelyek alapvetöek a boldogságod érdekében. Játssz a gyerekeiddel. Szakíts idöt orvosi ellenörzésre. Vidd el a párodat táncolni. Mindig lesz idöd dolgozni, takarítani, vendégeket hívni, rendet rakni. Elöször a kövekre figyelj - azokra, amik igazán számítanak. Állítsd be a prioritásokat. A többi csak homok." Késöbb azonban... Az egyik hallgató fogta az üveget, amelyröl a prof és a többiek megállapították, hogy tele van, és beleöntött egy üveg sört. Természetesen a sör kitöltötte a homokszemcsék közti hézagokat, így az üveg tényleg tele lett.
Tanulság:
Nem számít, mennyire van tele az életed, mindig van benne hely egy sörnek!