Internetes viccek

Modern közmondások

Közmondások a modern kor emberei számára:
- Amit felinstalláltak estig, összeomlott reggelig...
- Egy több ezer oldalas szörfözés is egy egyszerű kattintással kezdődik.
- Aki másnak vermet ás, az a Stack Pointer.
- Ép hardverben ép szoftver.
- Krisztus koporsóját se őrizték tűzfalak.
- Bízzál Gatesben, de tartsd készenlétben az install CD-t.
- Nem halat kell adni az eszkimónak, hanem megtanítani, hogyan használja a Hálót.
- Játszik vele, mint internetező az egérrel.
- Ember tervez, Windows lefagy.

91 pont

Férfi vagy nő?

Az alábbi tárgyak férfi vagy női tulajdonságokkal bírnak-e?

Zsebkés: férfi, mert bár egy csomó mindenre alkalmas, mégis ideje nagy részét üvegek nyitogatásával tölti.

Vesék: női, mivel mindig párban mennek a WC-re.

Autógumi: férfi, mert hamar kopaszodik és könnyen eldurran.

Weboldal: női, mivel egy csomó találatot kap.

Cipő: férfi, mivel kefélés közben mindig kilóg a nyelve.

Fénymásoló: női, mivel egy csomó idő kell, amíg bemelegszik, és akkor is csak a megfelelő ponton megnyomva jön működésbe.

Kalapács: férfi, mert ugyan az utóbbi 5000 évben semmit sem fejlődött, de nem árt, ha van kéznél egy.

Távirányító: egyértelműen női, mert a férfiak teljesen elveszettnek érzik magukat nélküle, illetve akkor is kitartóan próbálkoznak vele, ha fogalmuk sincs róla, hogyan működik.

893 pont

Kibékülés

Régen, ha a feleségemmel összevesztem, mondtam neki, hogy elviszem vásárolni...és persze mindjárt kibékültünk. De most, amióta van itthon internet, gyorsan rendel magának valamit...és amikor jön a postás, csak azt kiabálja: "Béla! Fizess!"

785 pont

NetRandi

Egy felmérés szerint az Interneten ismerkedő, és a partnerrel a valóságban is randevúzó hölgyek 61%-a mondta azt, hogy kellemes élmény volt a valóságban is találkozni.
A maradék 39%-ot még jelenleg is keresik...

204 pont

Boldogok voltunk

Ha az 50-, 60- vagy 70-es években voltál gyerek, hogyan vészelted át a gyermekéveidet?

A mi gyerekkorunkban az autókban nem volt légzsák, hátsó biztonsági öv.
Egy teherautó platóján utazni különleges élmény volt, most is szívesen emlékszünk rá.
A kiságyaink rikító színű, ólmot tartalmazó festékkel voltak pingálva.
Nem volt biztonsági kupak a gyógyszereken.
Védősisak nélkül bicikliztünk.
A nagymama kerti kútjából húzott vizet ittuk, ásványvíz és Cola helyett.
Magunk készítette görkorcsolyáink voltak.
A szerencsésebbek, akik lejtős utcákban laktak, az utca elejéről indulva, félúton eszméltek rá, hogy nincs fék a szekereiken.
Néhányszor közeli kapcsolatba kerültünk az utcabeli fákkal, bokrokkal, de megtanultunk ennek is örülni, hiszen igaz ugyan, hogy letaroltuk a bokrokat, de a bokor alatt legalább az autók útjában nem voltunk.
Ha kimentünk játszani, egyetlen kikötés az volt, hogy sötétedésre érjünk haza.
Az iskolában nem volt napközi, otthon ebédeltünk.
Nem voltak mobiltelefonjaink, így aztán senki ránk nem talált. Jó volt. Nem?
Rosszalkodtunk, számtalan csínyt követtünk el, hol egy kéz, hol egy láb tört, a fogaink sem voltak biztonságban, és mégsem születtek jegyzőkönyvek a rendőrségen. A felelősség mindig azé volt, akié kellett, hogy legyen.
Házi süteményen éltünk, vajas kenyéren, cukros és nem szaharinos ételt, italt kaptunk, mégsem voltak súlyproblémáink, mert állandó mozgásban voltunk.
Egy Meggy Márká-t négyen ittunk ugyanabból az üvegből és egyikünk sem halt bele.
Nem volt Playstation-ünk, Nintendónk, X box-unk, video játékaink, színes televíziónk 99 csatornával, videó kameránk, dolby surround, mindentudó telefonjaink, számítógépeink,
Internet, de voltak barátaink.
Vágytunk egymás társaságára. Rossz volt egyedül.
Időnként összevesztünk, ha csapatok kellettek a játékhoz, és ha valaki kimaradt a csapatból, nem kellett őt pszichológushoz vinni az elszenvedett trauma miatt.
Nem voltunk mindannyian jó tanulók. Még az is előfordult, hogy évet kellett ismételnünk.
Nem rohantak velünk egyből pszichológushoz. Senkit sem ismerek, aki dislexiában szenvedett volna, vagy hiperaktív lett volna.
Ha valaki évet ismételt, olyan volt, mintha kapott volna még egy esélyt.
Szabadok voltunk, voltunk gödörben, voltak sikereink, felelősségünk, megtanultunk minden helyzetben talpon maradni.

Azt kérdezik a gyerekeink: Hogyan lehetett így élni?
Hogyan nőttünk azokká, akik vagyunk?
Ennek a generációnak a képviselője vagy?
Ha igen, akkor meséld el ezt a fiataloknak,hogy megtudják milyenek is voltak azok az évek.

Ők majd azt mondják, hogy tök unalmasak voltunk, és csak mi fogjuk tudni, hogy nem unalmasak voltunk, hanem boldogok.

361 pont
1 2 3 4 5 6...